RÓZSASZÍN KÖD
…bejött a szobámba, és mint aki
a fürdőszobából bandukol ki,
otthonosan – szinte szórakozott jelenlét –,
az asztal köré rendezte a székeket,
igazított a függöny esésén, leakasztotta
kedvenc képemet a falról, mely Noét mutatja, amint
Samsung mobilján az esőzésről kérdez.
– Kicsoda Ön?! – szólítottam hökkenten, az ember
tudja, kivel hozza össze a sors,
mert jól néznénk ki, ha rögvest ítélkeznénk
a kezdetben érthetetlen jelenség felett.
– A lakberendező vagyok – szólt lágy hangon az idegen,
és zsebórát húzott elő –, lám, késtem is..,
ezek a vonatok… Arany tapétát javaslok erre a falra,
az ablakon beáramló ősz rózsaszín köddel vonja be olyankor…
– De hát ki küldte? Hogyan került ide? Talán tévedés… –
hebegtem, és felemeltem a kezem, mint aki
hárítani igyekszik a megvilágosodás fenyegetését is.
– Tévedés?… – tűnődött az idegen, de
szökőár zúdult a szobába,
úgyhogy rejtély marad ez az epizód is,
mint oly sok más napjainkban.