ROHAD

Oly szép az este rohad.
Ne adjátok tovább rátok tartozik csak rátok.
A madarak alszanak egyedül én szállok az égen.
Már majdnem elfelejtettem hogy egyhelyben állok.
Talpamból megannyi gyökér fúrja át a földet rohad.
Zöldlilán esteledik zöldlilább nem is lehetne.
Tetőszürke égszürke egybe semmi rés.
Mintha az utolsó igen levél is leperegne.
A homlokomban nincs már megvetetlen ágy rohad.
A csupa-ostor lepedőket holnap ki kell cserélni.
Nem mondom szép az éjjel mint egy boncolás.
Mikor alszom futóbajnok az életem egyhelyben ki éli.
Nemsokára újszülött hajnal emel magához rohad.
Nap-kutya szippant ki velőből álmot.
Elcsattannak az első káromkodások sírások pofon.
Sötét van tényleg vagy csak az van hogy látok.
Délelőtt délután monoton pereg le rohad.
Lökdösődés könyöklés ahogy az anyjába küldi.
Emez jobbról amaz balról ez hátulról az elölről.
Míg idő tér vers végleg ki nem ürül.

kép | shutterstock.com