RÖGÖK, GÖRÖNGYÖK
2002 április
Már nem. Nincs miért. Összeszorítja,
összeharapja száját, amikor
a karácsony előtt meghalt fiúról
(ismerőse fiáról) hall. Huszonnyolc
évesen valami rejtélyes kór
vitte el, három nap volt az egész, fekszik
a hullaházban, tervei törmeléke
alatta, felette meg az összeroppant
szülők beúszó, elúszó tekintete.
Nem kérdez, nem vádaskodik,
a varjakkal telezokogott égre
föl nem tekint, nem, a csillagokra sem,
fagyos göröngyöt rugdos,
fekete hórögöt, jégdarabot, néma
szégyene rácsukódik.