RILKE LOU-NAK
1998 május
Az idegen, aki nevetve,
Bosszúsan olvassa, Lou, a
Levelem, mondja, elfojtott
Vágyam már a bóra szítja csak,
Mondja, késő osztrák románc, a
Hősnek itt a veszte is udvarias
Kibúvó, és a szeretők vállán a
Peploszt egy óvó kéz köti meg, mondja,
A hangom édeskés, a hercegnő szeráfja,
Így nevez, kegyes magányaim, azt mondja,
Lou, dédelgetnek, nem tudom megszólítani,
Egyedül undorával olyan mint akit
Kiválasztott a szerelem, de elfordul vagy
Hunyorog, latolgat, mint a kalmár, nem
Tudja, hogy már olyan szoros kötésben van
Velem, mintha egy csillagkép abroncsa
Zárná együvé.