KÜZDJ, HOGY EL NE SÜLLYEDJ!

Az egzotikus Óceánia egyik alrégiója, Melanézia, a Csendes-óceán délnyugati részén található. Legkeletibb pontja a Fidzsi-szigetek, azon belül önálló kis sziget, Kioa 1947-ig lakatlan volt. Az óceáni szigetvilág egyik túlnépesedett szárazulatáról, a tuvalui Vaitupuról kivándorolt telepesek vásárolták meg és népesítették be. Önkéntesen jelentkeztek az áttelepülők. Vaitupu közösségi termében szőnyeget terítettek le, arra ülhettek, akik az elköltözés mellett döntöttek. Harmincöten fértek el a szőnyegen, ők lettek az első telepesek, idézte fel a kivándorlás történetét Lotomau Fiafia, Kioa-sziget tanácsának egykori elnöke.[1] Főként férfiak jelentkeztek, köztük közösségi vezetők, tanárok, adminisztrátorok, gyógyításra képzett személyek, akikre szükség volt a kioai telep létrehozásakor. 1947 októberének végén az Awahou kereskedelmi hajó fedélzetén érkeztek a kivándorlók új lakóhelyükre. Megtelepedésük 50. évfordulóján, 1997-ben a templom közelében emléktáblán örökítették meg az első telepesek nevét. 1956-ig további lakosok szálltak partra a szigeten, ahol a becslések szerint akkor 200 vaitupuan élt. A Salia-öbölre néző partszakaszon épült ki az egyetlen falu közösségi épületeivel, lakóházaival. Bár bő ezer kilométernyire kerültek korábbi lakóhelyüktől, a tuvalui Vaitupun élőkkel közel nyolc évtizeddel később sem szakadt meg a Kioára települtek kapcsolata, és a magukkal hozott kulturális örökséget a mai napig hűen őrzik.
pesszimista jóslatok
Amikor 2005-ben lezárult az évtizedes honosítási törekvés és a kioaiak fidzsi-szigeteki állampolgárságot kaptak, aggasztó hírek érkeztek a vízszintemelkedésről. A 2006 februárjában tartott melbourne-i klímamenekült fórumon javaslat fogalmazódott meg a 9 ezernyi tuvalui lakos szervezett elköltöztetéséről. Mivel Tuvalu kilenc szigetének átlagos tengerszint feletti magassága csupán három méter, a további vízszintemelkedés az ott élőket komolyan fenyegeti. Az ENSZ és más szervezetek hosszú évek óta figyelmeztetnek a világ számos pontját veszélyeztető folyamatra. A mérések az 1800-as években hat, az 1900-as években már évi 20 centiméternyi vízszint emelkedést mutattak. A pesszimista jóslatok 5 millió négyzetkilométernyi terület elárasztásával számoltak bolygónkon, ugyanakkor a szakértők hozzáfűzték elemzéseikhez, hogy vannak a fizikának olyan tényezői, amelyekkel nem vagyunk teljesen tisztában. A Maldív-szigetek kormánya 2009-ben a tengerfenéken tanácskozott, így kívánta ráirányítani a nemzetközi figyelmet a globális felmelegedés súlyos következményére, Tuvalu külügyminisztere pedig térdig vízben állva üzent a 2021 októberében tartott glasgow-i klímakonferencia résztvevőinek.
Egy átfogó kutatás újabb eredményei ugyanakkor alátámasztják, hogy a fizikának valóban vannak kevésbé ismert tényezői. Az új-zélandi Auckland Egyetem munkacsoportja 1971 és 2014 között – más óceáni szigetek mellett – Tuvalu kilenc atolljának és 101 zátonyszigetének földrajzi változásait vizsgálta.[2] A kutatók arra jutottak, hogy az állítólagos veszély dacára Tuvalu szigeteinek területe összességében nőtt a vizsgált időszakban, mert a szigetek geológiailag dinamikusak és folyamatosan változnak. A tudósok által elemzett 30 csendes-óceáni és indiai-óceáni atoll közül egy sem zsugorodott az elmúlt évtizedekben. 709 szigetből csak minden tizedik veszített területet, közel 90 százalékuk bővült és stabil maradt. Mindez azzal magyarázható, hogy miközben a tengerek, óceánok területeket öntenek el, a szigetek más pontjain a hordalékok növelik a földfelszínt, a hullámok és viharok által lerakott üledékek így ellensúlyozhatják az emelkedő vízszint okozta eróziót. Az aucklandi kutatócsoport azt is hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás az egyik legnagyobb fenyegetés az alacsonyan fekvő szigetek lakóira, az alkalmazkodás stratégiája azonban nem szűkülhet le az érintett lakosság áttelepítésére. A Fidzsi-szigetekre a biológiai sokszínűség megőrzését szolgáló hosszú távú programot dolgoztak ki, míg a Maldív-szigetek kormánya a mérnöki tudás bevonásával újrahasznosít területeket, hogy azokon települések és repülőtér épülhessen.
mikor döbbent rá
A tengerszint emelkedése Kioa szigetét továbbra is fenyegeti. Elképzelem, ahogyan Lotomau Fiafia egyenletes tempóval úszva távolodik a parttól, vagy lépkedve halad addig a tengerben, amíg gyermekkori emlékeivel egyező távolságra látja faluja házait. Mit érezhetett, amikor először előbb térdig, pár évvel később már derékig állt a vízben azon a ponton, ahol gyermekkorában még a partvonal húzódott. Vajon mikor döbbent rá, hogy az emelkedő vízszint egyre többet vesz birtokba az addigi szárazulatból, hogy egyre zsugorodik a szigeten élők területe? Közössége vezetőjeként kivel osztotta meg aggodalmait? S mikor távolodott el szeretett unokájával együtt úgy a parttól, hogy közben elmesélte, neki gyermekként még mennyit kellett gyalogolnia a tengerig. Az unoka mit értett meg a mondatokból? Csupán rácsodálkozott nagyapja szavaira? Vagy megijedt a hallottaktól?
Talán érdemes volna a szökőárak pusztítására emlékeztető kőoszlopokhoz[3] hasonlóan megjelölni a kioai Salia-öbölben és a világ más veszélyeztetett pontjain, hol húzódik jelenleg a partvonal, és érzékelhetővé tenni, hogy a terjeszkedő óceán időről időre mennyit harap ki a szárazföldből.
-
Luke Rawalai: Salia; the only village in Kioa (Salia: az egyetlen falu Kioán) ↑
-
„Sinking” Pacific nation is getting bigger: study (A „süllyedő” csendes-óceáni ország egyre nagyobb: tanulmány) ↑
-
Z. Karvalics László: A felejtés hullámai. ↑
kép | Eddie Jim (Ausztrália) | Küzdeni, nem elsüllyedni
Lotomau Fiafia (72 éves), a közösség egyik idős tagja unokájával, Johnnal azon a ponton áll, ahol emlékei szerint gyerekkorában húzódott a partvonal. Salia-öböl, Kioa-sziget, Fidzsi-szigetek, 2023. augusztus 8.
A Kioa-sziget 500 fős népességét azok alkotják, akik az 1940-es években az északra fekvő Tuvalu szigetéről az emelkedő tengerszint miatt menekültek el. Most ismét veszélybe került halászatra és mezőgazdaságra épülő életük, mivel az egyre jobban erodálódó partvonalak miatt velük együtt több mint 600 Fidzsi-szigeteki közösség kényszerülhet áttelepülésre az elkövetkező években.
A fotó The Age/Sydney Morning Herald megbízásából készült.
WORLD PRESS PHOTO 2024 kiállítás
BIODÓM 1146 Budapest, Állatkerti krt. 16.
2024. szeptember 20. – október 27.