Nyírfalvi Károly

RÉSNYIRE ZÁRT SZEM

2007 április

RÉSNYIRE ZÁRT SZEM

napokra elfeledtem    döbbenek rá majd egy este
naplókat lapozva    levelek közt keresgélve
mily ráncosak    gyűröttek porosak
ücsörögnek    az emlékezés rekeszeiben

anyámra gondolok    gyakran mentünk a rétre
szorongó kezébe virágot gyűjtött
szarkalábat    mindig szarkalábat
az egyetlen    melyet felismerek

olykor    madarak nyomában járok
szemem köré róják az idő jeleit
s mert eljár felettem    erőszakot teszek a szavak kazlán
hisz mindig mást    és mást jelent mind

napokra elfeledem    mit is akartam    és ablakon át nézve
az erdő    a mező rejtett jelenéseit    sejteni vélem
nem más nem több ez    mint egyetlen szarka lábnyoma
az elhagyott mezőn

kép | shutterstock.com