Lődi Tamás

REPÜLÉS MARAD

2004 május

REPÜLÉS MARAD

Tuszkolódunk hóviharban
Jack London regényhősök
fa bokor hold-nyomata mutat
utat várt botlás elemel végre
elvégezzük amit csak fönt lehet
megfelelő szögben fekszünk
a szélre mostantól beszélni
is lehet róla kiválasztottnak
hosszú expedíció valóban
nem érezzük szavaink súlyát
hogy is lehetne másképp
kilengünk még van mitől
miből érzem a különbséget
viharkeresztelő úr kódolta
félelem nélkülire napjainkat
áttérek a repülőszavas kapott
nyelvre publikációs csöndemet
túlharsogom toronyház tetején
mondom éppen nincs út lefelé
idegen lények a lépcsőházban
jelt adnak megtöretésemre
nincsenek szempontjaim a véghez
kegyelmi pofázásom meglep
repülj kedvesem unalmamban
egyre lejjebb ereszkedem repülj
nincs kitől félned viharban
fedett helyre húzódik az ember
repülj jó kedvemre árnyékod
most csap át rajtam.

A MÍG FÖLDET ÉR című összeállításból
kép | shutterstock.com