REALISTA VAGY
galamb rigó a fák fölött
fúj a szél
egy kémény se füstölög
ilyennek várjuk a tavaszt mindig
jó a bent
de vágyódunk már a kintig
még reménykedünk
most minden lehet
aranyfény mossa át
a szürreális kék eget
lassan a mezítlábos napok jönnek
olajozott földút melegíti a talpat
végtelent játszunk juranicsi kölkek
orgona akáczivatar nőszirom
fekszünk kamillaszőnyegen
és minden örökfény és istenbizony
jaj mennyi év
ha az ember révbe érne
realista vagy
jön a semmi vége
nézed a galambot rigót
szállnak a füsttelen égre
látod kérdeném
de nincs válasz
se senki sincs
ki hangomra visszanézne