AHOGY TÁVOLODSZ

ahogy távolodsz ahogy elviszed
az időt oly hangtalanul lebeg
ahogy elsimul a táj és rideg
kékké merevül a nap ahogy feszes

ruhába öltöztet hogy nem vagy és úgy
lépkedek hétfő kedd szerda színpadán
akár egy tébolyult bohóc szétdúlt
kellékek között kutatva ahogy át

meg átjár néma kulisszák résein
az éj homályt homállyal szorosra
varrva elveszett vagyok öntudatlan
magával visz a szorongó gyereklét

kép | Dan Isaac Wallin, lensculture.com