Nyírfalvi Károly

RAGASZ

2009 március

RAGASZ

Mindegyik óra mást mutat.
Nem így akartam. Másféle szándék munkál bennem.

A részlegből még hazahordom az elrontott perceket,
hogy aztán a süket csendben további sebeket ejtsek rajtuk.

Másnap visszaviszek mindent.
Ez így kerek, akár hangtalan sikoly nyomán az ajkak görbülete.

A lendület megtorpan, a szél elül.
A ragasztó nem tapad a sérült percekhez. Mindig így lesz.

Mégis hozzáfogok. A végtelen szöveg elején járok, ha lezárnám
a lassú hömpölyt, akár el se kezdjem. Befejezni reménytelen.

Miféle vigaszt is várhatnál, magam sem tudom, merre kanyarog, pedig
szél sem rázza már a papírt, akár sárkányt kikelet idején.

A vízre leszáll egy kacsa, megtöri bőrzését, és a kétségbe zuhant csendet,
a filosz széttárja karját, csavarhúzó, ragasztó, és jó szavak után kutat.

kép | Gabriela Pinto, flickr.com