HURRÁ, SZERZŐDÜNK!
1999 március
A szerződés, amelyről itt szó esik, valóságos, de mert a Titkok Földjén, a rejtelmes Pestszentlőrincen született, hallgatási záradékkal ruháztatott fel. A Magas Szerződő Felek, úgymint az Önkormányzat és a Reklámügynökség kötelezően vállalta, hogy tartalmáról illetékteleneket (lakosság, média stb.) nem tájékoztat.
Miért titkos a szerződés?
nagyon is harsogva
A megállapodás jellege miatt bizonyára nem, hisz az a kikerülhetetlen útvonalra elhelyezett gigant poszterekre vonatkozik. Ezek a poszterek nem titkosak, nem diszkrét alkotások, hanem nagyon is harsogva tudatják népünkkel, hogy melyik az egyedül üdvözítő autó, és melyik az a mosópor, amelynek már a látványa is megfutamodásra készteti a kávéfoltot. Ezek nem titkok, hanem örökre megjegyzendő igazságok, kísérni hivatottak álmainkat is.
Nincs miért eltitkolni azt sem, hogy a táblák közterület foglalása okán a Reklámügynökség 25 millió forint bérleti díjat fizet évente az Önkormányzatnak, így a 10 évre szóló szerződés során negyedmilliárd forint fordítható a lakosság üdvére és felemelkedésére.
A titkosságnak természetesen oka van, és ez a szerződés 3-ik paragrafusában található. Ebben a bérbeadó (aki amúgy önkormányzat) vállalja, hogy levágatja a táblák láthatóságát akadályozó faágakat, és a továbbiakban nem is ültet több fát a kiemelt útvonalra – így nem lesz mit megcsonkítani. A szerződés 1993-ban köttetett, tehát diadalmasan túléli az ezredfordulót, és nincs akadálya, hogy tartósan a vásárlók agyába véssék, mit kell venniük, ha jót akarnak.
1997 nyarán lecsonkoltak 82 darab hársfát a gigant poszterek láthatósága érdekében, ám semmi bizonyíték nincs arra nézve, hogy a Magas Szerződő Feleknek ehhez bármi köze volna. Mert azért akad itt némi furcsaság.
A bérbeadó üzleti partnerként szerződik a Reklámügynökséggel, de a szükséges hatósági engedélyeket saját hivatalának kell kiadnia. Ez azonban nem szokatlan: minden önkormányzat átesik ezen a metamorfózison. Mint képviselőtestület megköti a szerződést, aztán hivatal lesz, és kiadja a hatósági engedélyeket az ügyféllé változott szerződő partnernek.
a választási ciklus végéig
A szertartásrendben központi szerepet játszik a Hivatalnok, akinek senki mással össze nem téveszthető személyiségjegyei vannak. A Hivatalnok arról ismerhető fel, hogy mindig, mindennel elégedett, legyen az bármi, ami felülről jön. Ha a felettes azt állítja, hogy az állapotok jók, akkor a Hivatalnok szerint nem jók, hanem nagyon jók. Előterjesztései, magatartása a felfelé irányuló odaadást tükrözik. E tekintetben a színészetben ismert alájátszó szerepét alakítja: feladata a főszereplő (polgármester, miniszter, főhivatalnok) teljesítményét feltranszforálni, legalábbis a választási ciklus végéig – újraválasztás esetén a főnöki zsenialitás automatikusan meghosszabbodik. A Hivatalnok beépített hőcserélővel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy felfelé meleget sugározzon, míg az ügyfél számára a hatalom hideg fuvallatát árassza.
A Hivatalnok ebben a felfelé és lefelé relációban tökéletesen működő gépezet, ám legott csődöt mond, ha a természet jelenségeivel kerül szembe. A saját közegén kívüli élővilágban tehetetlen robotemberként viselkedik.
Vegyük például viszonyát a fákhoz.
Egy fa az ő számára irracionális jelenség. A függőleges és vízszintes vonalrendszerhez szokott szeme tanácstalanul szemléli a szabályozatlan ágrendszert. Nem képes megemészteni, hogy a fa hol zöld, hol kopasz, ágaira illetéktelen egyedek telepednek, amelyek tesznek az emberekre. És nemcsak ténylegesen, anyagcseréjük folytán, hanem átvitt értelemben is, amennyiben rangkülönbség nélkül pöttyennek tökfedőkre, nem ügyelve a kalapok alatt közlekedők társadalmi helyzetére sem. Ráadásul a fák helyet foglalnak el a járdákon, és ápolásukra időnként pénzt kell fordítani.
Tiszta sor, hogy a fák kivágására vonatkozó terveket támogatni kell, mert a kivágott fa a rend győzelmét jelenti a rendetlenség felett.
Egy jelentős zöldterület megmentése érdekében hiábavaló beszélgetést folytattam Mamel Lukács, funkciójában megőszült főhivatalnokkal. Hiúságának hízelegve, feltételeztem jártasságát a fizikai világban, ily módon érvelve:
– Mint Ön is tudja, egy négyzetcentiméterre – elhanyagolható lefelé kerekítéssel – 1 kg tömegű levegőoszlop jut, egy hektárra tehát 100 000 tonna. Ebből következik, hogy ennek megfelelően az ide jutó oxigén 21 000 tonna. Ezt nem befolyásolja jelentősen a növényzet oxigén-produktuma. Ám normál levegő-összetétel esetén 1 hektárra csupán 35 tonna szén-dioxid jut. Így már nem mindegy, hogy a növényzet által hektáronként feldolgozott 8–10 tonna szén-dioxid közömbösíti-e a nagyobb mennyiségű, antropogén hatások miatt keletkező szén-dioxid egy részét.
befejezett múlt
Mamel Lukácsról leperegtek érveim, mert olyan számokat használtam, amelyek nem szerepelnek a bankjegyeken, így kívül esnek ismeretségi körén. Számára az adott park már amúgy is befejezett múlt volt. Ezért nem vesződött tovább velem, hanem tudatta a megfellebbezhetetlen döntést.
– Önkormányzóságunk, amely odaadó figyelemmel viseltetik a lakosság minden rezdülésére, észrevette, hogy az emberek szívesebben járnak üzletközpontba, mint parkba. A bevásárlóközpontban mindent megtalálnak, amire vágynak, sőt, még növényeket is láthatnak, amelyek műanyagból vannak, ezek kevesebb öntözővizet igényelnek.
Mivel ezt az indokolást én már a 75-ik ismétlés után is megértettem, rátértem kérdésemre, amely a beruházó és az önkormányzat szerződéses kapcsolatának mélyrétegeibe vezetett.
– Ugyebár Önök a bevásárlóközpontot érvényes rendezési terv alapján engedélyezték?
– Természetesen – hangzott az önérzetes válasz.
– Igen, de néhány éve még más rendezési terv volt érvényben.
– Lehetséges, ám az önkormányzat a rendezési tervet megváltoztatta, mert az a hatáskörébe vág.
– Csakhogy van egy bibi – feleltem –, a rendezési tervdokumentációt a beruházó fizette ki, márpedig aki fizet, az parancsol!
A főhivatalnok elvesztette önuralmát ennyi értetlenség hallatán.
– De hisz ez így van az egész országban! Csak nem képzeli, hogy a köz pénzét áldozzuk fel a befektetők érdekében!
A Főhivatalnok ezt már felemelt hangon mondta, és mert láttam, hogy egészségi állapota van neki, eltávoztam. Végtére is igazat mondott. A szertartásrend ugyanis a következőképpen működik hazánk településein.
A ,,Móres” nevű nemzetközi áruházlánc megbízottja kinéz magának egy megfelelő területet – lehetőleg ligetes környezetben –, ahol dózerek segítségével kialakítható hely az áruháznak, valamint a teherautók és a személyautók számára gépkocsi-parkolónak.
teljes siker
A megfelelő hely kiválasztása után a megfelelő tárgyalóképes Fővalakit kell megtalálni, ami nem nehéz, mert nagyon művelt országban élünk. Sok a tárgyalóképes Fővalaki. A tárgyalás aggodalmakkal indul, majd teljes sikerrel záródik. A hazai tárgyalófél ugyanis nemcsak az akadályokat ismeri, hanem komplett megoldás-készlettel rendelkezik azok leküzdésének módozatairól is. A tökélyre fejlesztett módszerben a megoldás automatikusan kapcsolódott a problémához. A Fővalaki arcára kiült az aggodalom, amelyet egyetlen bővített mondat alatt a magabiztos derű váltott fel.
– A Rendezési terv erre a területre nyugdíjas klubot tervezett a hozzátartozó sportpályákkal (gondterhes homlokráncolás), de mód van arra, hogy új Rendezési tervet fogadtassunk el a „Móres” üzletközpont felépíthetősége érdekében. (Diadalmas mosoly, a redők eltűntek.) Ám a Rendezési terv elkészítését önöknek kell fizetni – tette hozzá mérsékelt sajnálkozással.
– Természetesen – felelte az üzletlánc megbízottja pókerarccal, miközben hangosan ujjongani szeretett volna. Egyedi magyar sajátossággal találkozott. A megrendelő jogán maga vezényelhette azokat a hatósági előírásokat, amelyeket neki kellett betartania. Ez aztán a kiszolgálás! A tervezési díj nem izgatta, azt úgyis a leendő vásárlók fizetik meg, dalolva és áhítattal.
– Mi lesz a fákkal? – kérdezte, mert hazájában, Móreslandban lehetetlen vállalkozás lett volna fák kivágása árán építkezni.
– Nem probléma – felelte mosolyogva a Fővalaki. Kipróbált szakértőink bizonyítják majd, hogy az adott növényzet értéktelen. Mindig így csináljuk.
Ezek után a dolgok felettébb simán haladtak cseppet sem rögös útjaikon, mert ha gondok adódtak, kiderült, hogy nemcsak a Fővalakinek, hanem a „Móres”-nek is akadnak használható érvei.
– A megkötendő szerződésben szeretnék néhány felvirágoztatási elemet felsorolni – közölte a magyar szerződő fél. Például, hogy a „Móres” munkát ad a magyar iparnak és mezőgazdaságnak!
– Ezt mellőzzük – javasolta az üzletlánc –, mert mi olyan minőséget adunk, amelyhez a magyar másként nem jutna hozzá! Ennek okán mi mindent Móreslandból hozatunk kamionokon, még az ásványvizet is. Viszont – tette hozzá – az építés során munkát adunk a magyar favágóknak, és ha elkészül az áruház, a kiflit is önöktől vásároljuk!
A szerződés bekezdésébe mégis bekerült egy optimizmust serkentő szlogen: „bevásárlóközpontot minden magyar család asztalára!”
Az önkormányzat új bevásárlóközponttal gyarapodott, míg a Magyar Szerződés Irodalom új alkotással lett gazdagabb.