ELMÚLIK VELÜNK A TÉR IS 

A megrongált ózonernyő engedelmesen bocsátotta rám perzselő sugarait – aminek májusban még nem volt illő érkezése –, így átizzadva haladtam munkámat végezni a Köztársaság tér növényeihez. Néma emlékezésre megálltam a Bezerédi utcai iskola előtt, ahol az első elemit végeztem.

Mikor is?

Az a jó ebben a 2000-ik évben, hogy könnyű visszaszámolni. Ez immáron 72 évvel ezelőtt történt. Most szakközépiskola van a patinás, vörös téglás épületben, ahol egykoron 6–12 éves nebulók áramlottak ki a tanítás után. Külön bejárata volt a lányoknak és a fiúknak. A kapukon kizúduló gyereksereg nagy része a közeli téren kötött ki, amelyet akkor Tisza Kálmán térnek neveztek.

kideríthetetlen okból

Nagy kincs volt ez a tér. Tele lehetőségekkel és titokkal. Ádáz csaták dúltak itt, amelyekben nem voltak vesztesek, mert ismeretlen okból minden nebuló a győzelem tudatával hagyta el a csatateret. A küzdelem vértelenségét talán szigorú parkőrünknek köszönhettük, aki minden rosszcsontot ismert, de kideríthetetlen okból nem néven szólított bennünket, hanem lakhelyünk utcanevén.

– Ide figyelj, te Luther utca! Ne püföld már a Kun utcát!

– Majd én móresre tanítom ezt a Fiumei utat, ha az anyja elmulasztotta! – kiabálta, ha kihozták a sodrából.

Volt ott egy szobor is, amely rossz külsejű embert ábrázolt – az akkoriban szokásos meghatározással: munkás külsejű embert. Az ilyen valahogy mindig gyanús volt, a hordárokkal együtt csak a hátsó lépcsőn közlekedhetett. Ez ki volt írva minden bérházban. A Tisza Kálmán téri szobornak viszont nem kellett közlekednie; sőt, megbecsülésben részesült, mert az volt ráírva, hogy „Becsüld a munkát!”

A tér ma, 2000-ben is őriz titkokat. Így például sok koksz van elásva a tér keleti oldalán, a föld mélyén. Az elásott koksz rejtélye a tér múltjában keresendő, ezért ide kívánkozik néhány anyakönyvi adata, amely a halálra ítéltnek amúgy is kijár.

Eredete a 18. század végére nyúlik, amikor a jelenleginél többszörösen nagyobb területre terjedt ki, és a Baromvásártér, Széna piac, Újvásártér nevekkel illették. Mai formáját a 19. század közepén nyerte, ekkor felépült a Lóvásártérnek nevezett helyen Pest első gázgyára. Megszűnte után ide került és ma is itt van a Fővárosi Gázművek központja: kétemeletes, romantikus stílusú műemlék épület. Az 1902-től Tisza Kálmán nevét viselő téren 1911-ben felépült a Népopera (későbbi nevén Városi Színház), ma Erkel Színház. A tér mai nevét 1946-ban kapta.

Az 1856-ban ide települt gázgyárban világító gázt termeltek, amelynek a koksz mellékterméke volt, mert nálunk még nem alakult ki a vaskohászat. A koksz a földbe került, de néhány évtized múlva, amikor működött már a rimamurányi és a diósgyőri vasgyár, a koksz keresett termékké lett.

A teret először 1897-ben parkosították, majd 1901-ben, 1967-ben és 1983-ban újjáépítették. Az 1967-es felújítás alkalmával mintajátszóteret létesítettek Hetessy Józsefné tervei alapján. A tér méretére jellemző, hogy 720 fája van (a fenyőkkel együtt 825); négy játszótere 8500 m² területet foglal el. A játszóterek valamennyi korosztály számára készültek, tehát a homokozó, mászók, csúszdák és hinták mellett a focipályák is megtalálhatóak. A téren játékkölcsönzést is rendszeresítettek; az egész terület 5 és fél hektár.

A térnek szabályos vonalrendszere, a század elején megkomponált szerkezete van. Nagy, átlós sétány vezet a Berzsenyi utcától a Népszínház utcáig, a közepén pedig akácsor fog körbe egy évszázados ezüst juhart. Ebből a körből vezetnek ki sugár irányban a sétányok a szinte szabályosan négyzet alakú tér sarkai és szélei felé.

A terepmunkához használt rögzített műszaki rajzon látom a tér szakszerűen kialakított formavilágát. Feltüntették ezen a 175 db halálra ítélt fát is, melyeket célba vettek a metróépítők, hogy a Rákóczi tér eltüntetése után leharapják a Köztársaság tér egyharmadát is.

A metrótervezők tehetségéből persze többre futná. Ott van példának a Kossuth tér, ahol nem nyúltak a növényzethez, lévén ez a mindenkori hatalom játszótere. Az épület alá helyezték a metróállomást, hogy a tömeg is közlekedhessen, és a magasan elhelyezett szempontok se sérüljenek.

A Köztársaság téren ilyen megfontolások nincsenek, az a csórók tere; a Rákóczi teret pedig kéjes öröm eltüntetni. A Rákóczi tér gyönyörű platánjai viszont nem tehetnek róla, hogy lombjaik alatt a türelem zónát teremt.

nem szempont

A Köztársaság tér fejlett 50–60 éves fái – az egyéb érintett növényzettel együtt – 193 millió forint eszmei értéket képviselnek, ám ez az összeg a metró-beruházás több száz milliárdjához képest csupán Péter-filléreket jelent. Jóval több ennél az adott városszerkezetben tervezett durva beavatkozás, de ez már régen nem szempont. Tapasztalhattuk ezt a Széna térnél, a Roosevelt térnél, és látni fogjuk majd a Bazilikánál, a József nádor téren, a Liszt Ferenc téren, a Jókai és Hunyadi tereken, és mindazokon a helyeken, ahol a mindenkori alájátszók szövögetik mindent elfedő betonterveiket.

Amikor az önkormányzatok szűk horizontján felragyognak a boldogító ígéretek, nem haboznak hozzátenni, hogy az építkezés újraparkosítással fejeződik be. Ezek az ígéretek többségükben nem teljesülhetnek. 20–30 centiméteres talajrétegbe ugyanis fák nem telepíthetők, csak pázsitfűfélék vagy törpecserjék; azaz afféle tetőkert létesíthető, mivel a parknak a fák lényegi elemei.

A Köztársaság téren például csupán 20 centiméteres talajréteget terveznek, amit nem tisztességes dolog parkként tálalni a nagyérdeműnek.

Munkám közben (jegyzeteim rendezése és egy kis szusszanás céljából) leültem egy padra, kezembe akadt egy csörgőfa ága, néhány levélkével. Mindig elbűvöltek a csörgőfa szabályosan, finoman megrajzolt csipkés levelei. Ezúttal ráeszméltem, hogy az élet kialakulásának legjelentősebb vegykonyháját tartom a kezemben. E kis levélkékben benne van a klorofill, a zöld színanyag, amely a fényenergia hasznosításával lehetővé teszi a víz felbontását. Ezzel kezdődik a fotoszintézis folyamata, amely a növény számára szükséges cukormolekulán kívül előállítja az élethez szükséges oxigént. Így vált lehetővé, hogy a 4 milliárd évvel ezelőtti 1% térfogatarányt képező oxigén már a közel 21% nagyságrendre növekedjen. Így jelenhetett meg – mindössze 180–200 millió évvel ezelőtt – az első emlős állat.

Ám sem a növényvilág, sem az állatvilág nem létezhetett volna az oxigénből képzett ózonernyő nélkül, amely a sztratoszférában – 10–50 kilométer magasságban – megakadályozza az UV-sugarak életroncsoló hatását. Kezdetben csak a tengerszint alatt 10 méternél mélyebben alakulhatott ki élet, mert oda már nem érhetett el az UV-sugárzás.

Nagy titok övezi ezeket a kezdeti időket. Balogh János akadémikus megállapítása szerint „megjelent a klorofill”, utat engedve ezáltal a tudomány további kutatásainak éppen úgy, mint a Teremtésről vallott vallásos meggyőződésnek.

Számomra a földi élet egysége akkor vált bizonyító erejűvé, amikor egymás mellé helyeztem a klorofill és a vér hemoglobinjának szerkezeti képletét. Két – benzolgyűrűkből képzett – nagyon hasonló csipkemintát láttam; a közepén magnéziumot a klorofill esetében, és vasat a hemoglobinnál. Ezért ad az orvos vasat a vérszegényeknek, a kertész pedig magnéziumot a pázsitnak, ha az nem haragos zöld. A klorofill a fotoszintézisben játszik központi szerepet, a hemoglobin a vér oxigénellátásában.

elszántan küzdünk pusztulásunkért

A földgolyó időléptékében számolva mi, emberek csak új jövevények vagyunk a Földön, de elszántan küzdünk pusztulásunkért. Általános támadásunk a klorofill ellen máris igen jelentős „eredményekre” vezetett. Szakadozik az ózonernyő, egyelőre csak annyi UV-többletet átengedve, hogy bőrrákot és szürke hályogot okozzon. Sikeresen felborítottuk az időjárás szokott rendjét, egyszerre döntve meg az áradások és szárazságok évszázados rekordjait.

Nagyjából annyi fát vágtunk ki az elmúlt évszázadban, mint amennyit Jókai elültetni jósolt a 2000-ik évvel lezáruló jubileumban. Mi itt és most éppen azon dolgozunk, hogy ne hagyjunk magunk után fásított tereket városainkban. Talán szerény lépés ez a pusztulás felé vezető úton, de azért ezt se kell lebecsülni. Az emberi faj találékony, visszük mi még többre is.

Igaz, létezik már olyan irányzat – például Thomas Khun tudománytörténész és követői jóvoltából –, amely az ökológiát az ökonómia fölé helyezi, ez azonban nálunk még nagyon távoli szemlélet.

Egyre távolibb!

kép | vecteezy.com