MUZGU, MISTÉK, NANAJ…

…orocs – paivan, nomlaki, vallavalla – lutvami, kinga, sibó, szebuano – ingaszana, xhosza, umbundu, vagy kicsit kíméletesebben: joruba, mandzsu, szárd, vót, friuli, haladzs. Közérthetően: kirgiz, svájci német, skót, szerb és horvát, cseh. Hogy a magyart ne is említsem. (Fogom említeni.)

hétezer nyelv

Egy könyvben lapozgatok napok óta. Címe: A világ nyelvei, és hétezer(!) nyelvet említ vagy ismertet hosszabb-rövidebb szócikkben. E nyelvek kilencvenkilenc százalékáról még csak nem is hallottam. És mivel hallani sem fogom őket soha, nem tudják bennem a hiány érzetét kelteni. Örülök, ha felismerek húszegynéhány nyelvet, ha tizenötben ismerős szavakra bukkanok, ha ötben tudom, miről folyik éppen a szó, ha három-négy nyelven gagyogok, ha kettőt tűrhetően, ezen belül az egyiket – saját anyanyelvemet – elfogadhatóan beszélem és valamennyire ismerem.

Ismerem-e? Számos helyen vétek szabályai ellen, bizonytalanul használok néhány alakzatot, retorikai képességeim a nullával egyenlők, aktív szókincsem meglehetősen korlátozott, egy-két heti külföldi tartózkodás után idegen szavakat vegyítek magyaromba, és nem tudok könnyen egyik idegen nyelvről a másikra váltani. Ehhez képest idegen nyelvet tanítok, magyarul írok és magyarra fordítok, és anyanyelvként igyekszem továbbadni a magyart gyerekeimnek.

Hogy a balti-finn nyelvek csoportjába tartozó s mint ilyen, szegről-végről rokon vótnál maradjunk, a könyv azt írja róla, hogy „valószínűleg kihalt nyelv”. 1848-ban 5000 volt a vótok száma, a második világháború után száznál kevesebben beszéltek vótul, ma viszont már a statisztika sem beszél a vótokról. Egyszóval a vót csak „vót”. Bár nyelvtanukat oroszul feldolgozták, írásbeliséget nem tudnak felmutatni – vodszkij jazik nyet. Holt nyelv. Nincs egyedül. A zunyit 5500-an, a dél-amerikai indián zse nyelvhez tartozó kajapót 4000-en beszélik, de az ugyanoda tartozó zsavaeül csak 500-an, krenakul (krenakül?) pedig csak százan beszélnek. Megjósolható, hogy két-három nemzedék, vagy egy esetleges törzsi háború után 2-3 év múlva már senki nem vallja magának ezeket a nyelveket. A szango II viszont jól jár: kétmillió polgár beszéli Közép-Afrikában, helyesírását, nyelvi szerkezetét állami és társadalmi szervezetek normalizálják (szudáni nyelvcsalád, bár J. H. Greenberg szerint a niger-kongói nyelvcsalád I. A. 6. adam ava keleti ágába tartozik). Nekik a magyar, s nekünk a szango II maga a „kínai”. Mi, magyarok tehát még jó ideig tanulmányozhatjuk másokon a kihalástól való félelmet. De vajon mekkora az a legkisebb népcsoport, amely – nem kedvezőtlen népszaporulati és politikai viszonyok mellett – egy-két évszázad alatt prognosztizálhatóan nem lép a kihalás útjára? Szükséges-e, hogy írásbeliséggel is rendelkezzen a nyelvi fennmaradás érdekében? Milyen lehet kihalni? Az egyes ember számára valószínűleg fájdalommentes és érdektelen. A más nyelvet beszélő környezet hatására az emberek egy-két nemzedék alatt könnyen váltanak más nyelvet. Engem a nyelvváltás képzelt réme olyannyira félelemben tartott, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy a hetvenes években végleg elhagyjam az országot. Egyszerűen rettegtem attól, hogy elveszítem az anyanyelvemet.

finomságok

A világ nyelvei nemcsak azért remek könyv, mert lajstromozza (jövevényszó) a „legkisebb” nyelveket is (a helyes megjelölés: a kevéssé elterjedt nyelveket). Letehetetlenné egyenletes, leíró stílusa és számtalan érdekessége miatt vált számomra. Nézzük a finomságokat, rögtön az ábécé elejéről: hogy az afrikaans a németalföldi telepesek nyelve, azt tudtam, de hogy – ah búrkalap és búrkifli! – a szintén e telepeseket megnevező búr szó a boer: paraszt szóból származik, azt már nem. Vagy a romanidról: ezt a mesterséges nyelvet Magyar Zoltán 1956–57-ben dolgozta ki, és bár az eszperantóval ellentétben még senki nem beszélte, talán érthető az alábbi szöveg: Hungaria es situat ín el miloc del basin des Carpestes, el long del median curs del Danub et de la Tisa. A fütty- vagy dobnyelven nem lehet hosszan csevegni, csak előre megbeszélt témákban közölhetünk vele alapinformációkat. Már aki. Ti. csak a férfiak használják – bár nők is értik. A siketnémák jelbeszéde ennél sokkal demokratikusabb. Noha nem független az adott ország beszélt nyelvétől, leginkább mégis egy-egy közösség alakítja. Ennek következtében az amerikai jelbeszédet nem értik az angolok. Ki gondolná, az ózdi finomhengermű kohászai szintén jelbeszédre kényszerülnek, ha két csapolás között tereferélni szeretnének. De söpörjek inkább közelebb, a szomszéd portája előtt. A szlovák szócikk szerzője (egyben az egész könyv főszerkesztője: Fodor István) éppúgy kerüli a politikai kitérőket, mint a román szócikket jegyző Kis Sándor, és megmarad a nyelvészeti kérdéseknél. Megtudható, hogy 80 ezer szlovák Jugoszláviában is él, közülük a bácskeresztúriak ortodox vallásúak, cirill betűkkel írnak, és magukat ukránnak(!) tartják. Szavaink közül az akó, boróka, derék, kabát, kasza, kazal, miskárol, pletyka, uborka, széna stb. közvetlenül szlovákból származik. A boszorkányt mi adtuk a szlovákoknak, de visszakölcsönöztük boszorka formában, 1:1. Szlovákiában ma már nem tetszeleghetünk az adó szerepében, és a régen adottak is avulnak, állítólag.

A román nyelvnek is köszönhetünk néhány ízes szót: málé, palacsinta, tokány, vagy a cimbora, ficsúr, mokány és a passzív szókészletembe éppen csak kopogtató, fuzsitos. Csak most, hogy újraolvasom, rémlik, hogy hallottam már: a 19. század közepéig a román is cirill írást használt.

szerdától szombatig

A magyar nyelvről mondottak sem többek, mint amit egy kis nyelvészeti képzettséggel illik tudni. Ennek ellenére (ezért?) nem tudtam, hogy a magyar nyelvnek két és fél-háromezer éves önálló története van. A mai irodalmi nyelv szavainak több mint fele ősi, finn ugor eredetű, 8% ótörök, szláv, latin, német, 18% bizonytalan vagy vitatott és 15% ismeretlen. Mit bánom én, hogy iráni a tehén és az asszony, csuvas török a gyümölcs, alma, kecske, sátor, sólyom, béka, ködmön, gyöngy, gyűrű, bájol, boszorkány (nem magyar eredetűként adtuk tehát a szlovákoknak), és a baracktói a jászolig, a szoknyától a nadrágig, a szerdától szombatig szinte minden szláv, ami szép – úgy szeretem őket, mint édes gyermekemet. E könyvből már azt is tudom, hogy leggyakoribb mássalhangzónk a t és az l – én a k-ra tippeltem volna – (magánhangzók között persze az e és az a vezet), és a magánhangzók és mássalhangzók aránya 42:58. Felhőtlenül örülhetünk ennek, mert más nyelvekről hasonló adatot nem tartalmaz a könyv. E hely azonban nem a kritikáé, hanem az örömé, amit az alábbi eszkimó szóval szeretnék nyomatékosítani: illujuaraalummuuttuviniugaluaqpungalittauq.

kép | vecteezy.com