SZEGÉNY BECSÜLETREND!

Az angol királynő becsületrenddel tünteti ki Teréz anyát. Ezzel a korábbi filmfölvétellel és sajnos, téves értelmezéssel emlékezett a Televízió Teréz anyára, jóllehet a becsületrend francia kitüntetés, és nincs olyan nemzetközi joggyakorlat, mely engedné, hogy a brit uralkodó e Napóleon alapította elismeréssel bárkit is jutalmazhasson.

Azt mondták a rádióban, azt hallottam a tévében, hangzik el nap nap után villamoson, metrón, autóbuszon. Az elektronikus sajtó tanító, ismeretterjesztő felelőssége rendkívüli. Föladatukat mégis elfogadhatatlan tájékozatlansággal és az ellenőrzés hiánya miatt elkeserítő nemtörődömséggel végzik. Szegény becsületrend! Rájár a rúd. Már a hatalomváltás után történt, hogy a Rádió érdemes szerkesztője kijelentette, a becsületrend kitüntetésének fölirata „Honni soit qui mal y pense”, azaz: „Gaz (legyen), aki rosszra gondol”, pedig ez a szöveg az angol térdszalagrend jelmondata. Ugyanebben a műsorban volt hallható, hogy a Goncourt-díj francia állami elismerés. Ezzel szemben a Goncourt fivérek közül a túlélőnek és idősebbnek, Edmond-nak a baráti köréből alakult ki a tíz íróból álló társaság, ez a saját szabályai szerint működő „akadémia”, amely egyes tagjainak elhalálozása esetén befogadás útján újul meg, továbbá az év legjobbnak ítélt regényét szótöbbségi szavazással állítja reflektorfénybe.

amúgy sem szokás

A nemzetközi politika érdekterületét szennyező tévedéseknek se szeri, se száma. A délszláv háborúskodás kirobbanása után a Rádió hírközlése hónapokig összekeverte a földrajzi fogalmakat: Szlavóniát, Szlovéniát és Szlovákiát. A Francia Köztársaság akkori elnökét, Francois Mitterand-t ismételten is miniszterelnöknek minősítette a műsorvezető. Erről a tőről fakad az a tévhír is, hogy az USA politikai vezetése nem tűrné: a folyamatban levő választás eredményeként a csetnik vajda legyen „Jugoszlávia miniszterelnöke”, holott a szavazás célja Szerbia államelnökének megválasztása, általános választás útján amúgy sem szokás miniszterelnöki megbízatást elnyerni. Ugyanezen a napon, október 7-én a Diana hercegnőről személyes emlékeit előhívó szerkesztő azt tudatosította, hogy Oroszlánszívű Richárd óta magyar földön nem járt angol uralkodó, megfeledkezett II. Erzsébet nemrégi magyarországi látogatásáról. Szerényebb melléfogás, hogy szeptember 15-én a Kossuth adó X. Y. amerikai tábornokot nem az atlanti, hanem az „atlantai” haderők főparancsnokának tisztelte. Az mégis képtelenség volna, hogy akármely észak-amerikai városnak tábornok főparancsnoka legyen.

A magyar történelmet sem kíméli az elektronikus tájékoztatás. A IV. László királyról szerzett zenei játékról többször is úgy adtak hírt, hogy a mű az utolsó Árpád-házi királyról szól, holott a „kun” uralkodót még III. András követte az Árpádok trónján. A művelődéstörténet is megkapja a magáét. A „Szórakoztató Biblia” sorozat Utazás a Genezáret körül című adása Kapernaumot hozta szóba, ahogy ez a műsorfüzetekben is olvasható volt. A helynév az evangéliumokból ismerős: Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados gutaütött szolgáját. (Máté, 8. 5-13.) Nos, a bemondó a műsor közlésekor és utána is a „Kernapeum” fantázianévhez ragaszkodott.

hályogkovács beszélgetőtárs

Élvezettel hallgatom a Rádió zenei osztálya hozzáértő munkatársának magyarázatait. De olykor irodalmi ismeretterjesztésre is adja a fejét, és ekkor gyakran téved. Egyetlen példa: Robert Burns-t, a skót költőt Albertnek keresztelte át. A Pap Károly színművét beharangozó ajánlás az író korai, szürrealista verseit említette, ez Magyarországon nem ritka tájékozatlanságból eredő tévedés. Ami különös, még nem szürrealista. Pap Károly ifjúkorában nálunk a szürrealizmusról nem is igen tudtak, ő maga nem ismerte, egyébként expresszionista versekkel próbálkozott. A kivételes irodalomértő Hankiss Elemér Ady fiatalkori cikkeiről szólva föltárta, hogy régebben nem szerette a költőt világfájdalmassága, önsajnálata miatt. Hályogkovács beszélgetőtársa úgy feleselt vele, hogy talán Pilinszkyvel téveszti össze. Szent együgyűség! A hölgy két költőt ismer félre. Szívbéli aggodalommal írok a tévéről és még inkább a rádióról, mintha tékozló fiaim volnának, hiszen, megint csak példának okáért, napjaim színterére ébreszt az Unokáink sem fogják látni, és mennyi élettel ajándékoz meg a Magyarországról jövök a Kossuthon, mennyi ablakot nyit a Petőfin a Végre vasárnap! És utána a Jó reggelt, Európa!, hogy meg ne feledkezzem a Bartók és a többi adó komolyzenei élményéről. Sajnos azonban a nyilatkozók, olykor magas rangú személyiségek, és nem utolsósorban szerkesztők, műsorvezetők nyelve lompos, grammatikájukat hibák csúfítják. Akinek nem inge… Elharapódzott az a balhit, hogy a lévén csak bevezet egy okhatározói mellékmondatot, és vakmerően hozzáfűzik az igei állítmányt, noha a lévén melléknévi igenév maga állítmány értékű, egy mondaton belül nem duplázható. Abba mintha már mindenki beletörődött volna, hogy a személyt illető aki-t nagyvonalúan alkalmazzák elvont fogalomra, tárgyra, és előszeretettel intézményre! Azt már alig merem remélni, hogy visszatér az ural ige szabatos értelme, tehát: urául tisztel. Mert nem a Gellért-hegy uralja a Dunát, hanem a Duna a Gellért-hegyet!

kép | vecteezy.com