BESSENYEI GYÖRGY REGÉNYÉRŐL
1994 július
Aki nem kétségeskedik, sohasem okoskodik; aki nem okoskodik, sohasem gondolkodik; aki nem gondolkodik, nem ember!
(BESSENYEI GYÖRGY: Tarimenes utazása)
Ez a háromszoros „nem” egy igen fejlődésregénye. Bessenyei azonban ezt is mintegy visszapillantva fejti ki. Nyilvánvaló ugyanis, hogy jelmondatának alapja az utolsó állítás, ennek értelme pedig azonos Descartes sarktételével: a gondolkodás tesz emberré.
az értelem hite
De Bessenyei aranyigazsága egyszerre több évszázad eszmetörténetének foglalata és a legújabb kor embere szellemi magatartásának tükre. Az ész hatalmába vetett bizalom a reneszánszot kísérő humanizmus jellemzője, bár maga a „karteziánizmus” több ennél: egy világrendet föltételező szemlélet. A felvilágosodás embere „okoskodik”, azaz nem pusztán vallja az értelem hitét, hanem él is vele: értekezik, terveket sző, röpiratokat ír, akárcsak Bessenyei. Ugyanakkor természetünkhöz tartozik a már Bessenyei használta szó, az „érzékenység”, minden romantikák forrása, az a kérdező lelki állapot, mely a nagyszerű tudományos eredmények után is lát még nyitott ablakokat, bejáratlan utakat.
Éppen ilyen a mai ember találó képe is. Itt állunk az ész adta fejlődés magaslatán, a folyamatos eszmélkedés, „okoskodás” képességévei megáldva-megverve, hogy a jelenben kételkedve újabb okok és célok nyomában személyünkben éljük át a befejezetlenség igézetét.