ÉGSZÍNKÉK KUPOLA ALATT

A British Library körbefutó kézikönyvtárában a világ minden népe jelen van történelmével. Magyarországról három könyv található. A lengyelek angol és francia polcai után – csak történeti bibliográfiájuk tizenhat kötet – s Jorgának a románok múltját a múlt század közepéig elbeszélő kilenc kötetes műve, az Histoire des Roumains mellett.

Az elsőt, Marczali Henrik könyvét, A magyar történet kútfőit már megjelenése idején, századunk első esztendejében finom por lepte be. Karcsú History of Hungary a második könyv. 1958 nyarán írta Denis Sinor, tudván, lehetetlen négyszáz kis oldalon összefoglalni több mint ezer év történetét 1944-ig, de a külföldieknek Magyarország terra incognita, és ez is több, mint a semmi. Súlyos album a harmadik. Beleremeg a gondolat: bordáján a címert harmincnyolc évvel ezelőtt metszették ki a zászlókból a Bem József téren. Címe is arany nyomású: Information Hungary.

történhetett valami

Több mint ezer oldalából történelmünk száztizenkettőt kapott. Legtöbbet a második világháborút követő idő, az impresszum dátumának, 1968 szellemének megfelelően. Hiányokkal. A termelés, a nemzeti jövedelem, a lakossági fogyasztás égbe szökkenő grafikonjain csak a bevágások sejtetik az 1956-os esztendőnél, hogy akkor is történhetett valami ebben a szép, gazdag, képekkel teli országban. Ahol érintetlen a nagymarosi Duna. Ahol gyanútlanul vár a Nemzeti Színház. Ahol virágokból fektetnek csillagokat a kékestetői szanatórium ágyásaiba vidám kertészlegények, és a kétezer lóerős mozdony homlokán hordja a meg nem történt jövő szimbólumát.

A nemzetek történelmi jelenlétének e szent csarnokában, az égszínkék kupola alatt velünk visszafelé forog az idő, iskolakerülésünk visszahozhatatlan ideje. Babits szavai hallhatók, a történelmével igazán soha nem törődő nemzet közönyét ostorozzák: ha meghalunk, lelkünk velünk hal meg, a kutya sem ugat, a varjú sem károg utánunk.

kép | vecteezy.com