Pintér Sándor

ELVESZVE

2003 április

ELVESZVE

Mint telefon, ha hosszasan kicseng,
Felveszed, s nem szól bele senki,
Csak ziháló tüdőmet hallhatod,
Szavamat nem: hogy vége, ennyi;

Bár tudod: én hívlak, hallgatsz te is.
Csended lyukat éget az éjbe;
A múltban ázva elhomályosul:
Mit adtam, s mit kaptam cserébe;

A séta a parton. Tán semmi több.
A sirályok röpte szememben.
A kettőzött magányú éjszakák.
Ahogy mégis eljött a reggel.

Nem szólsz. Nem szólok. Süket a vonal.
Elveszve hallgatom a csended.
Nincs többé hajnal. Romok mindenütt.
Megroggyannak a vastraverzek.

kép | George Christakis, flickr.com