Handi Péter

PÓZ

PÓZ

Lassan kipenderülök a térből,
mint a két ujjal megsodort pörgettyű,
mely forog-forog, s végül
fáradtan oldalára dől.
De így, a játéktábláról penderülve
sem várom a vén csónakost,
hogy feltűnjék a folyókanyarban
s obulusaimért átvigyen.
Nekem egyenes a megdőlt világ,
mert ez is látószög, bár az optikák
fondorlatával van jelen,
s ha valami nem stimmel a tájban,
hát megdörzsölöm szemem, és
hozzáigazítom magam.

kép | adobe.com

Megosztás közösségi médián

1937-ben született Budapesten. A gimnázium elvégzése után 1956 decemberében elhagyta Magyarországot és Ausztráliába telepedett. A szükséges kenyérkereseti foglalkozásával párhuzamosan volt lapszerkesztő, újságíró, magyar nyelvű lapok munkatársa. 2004-től nyugdíjas, 2005-ben az “Australia Council” irodalmi alapjának ösztöndíjasa. Családjával Melbourne-ben él. A Ligetnél megjelent könyvei Tükörjáték, 2007 Gyakorlatok a fogódzó nélküli korláton, 2005...

Tovább a szerző oldalára