PÓZ
Lassan kipenderülök a térből,
mint a két ujjal megsodort pörgettyű,
mely forog-forog, s végül
fáradtan oldalára dől.
De így, a játéktábláról penderülve
sem várom a vén csónakost,
hogy feltűnjék a folyókanyarban
s obulusaimért átvigyen.
Nekem egyenes a megdőlt világ,
mert ez is látószög, bár az optikák
fondorlatával van jelen,
s ha valami nem stimmel a tájban,
hát megdörzsölöm szemem, és
hozzáigazítom magam.