SZÉLES SZAKADÉKON KESKENY PALLÓ
1993 október
Pascal mellett, bal kéz felől – Török könyvéből[1] tudjuk – olykor megnyílt a szakadék. Létünk, nem fizikai, hanem erkölcsi létünk, azaz emberségünk szakadéka. Szakadék mellett négy variáció. Lehet kikerülni, beleugrani, átrepülni, áthidalni. Aki kikerülni akar, meghátrál. Nem dönt. Nem meri emberségét vállalni. Aki beleugrani akar, feladja. Rosszul dönt. Meri emberségét felszámolni. Aki átrepülni akar, nem érti. Gőgösen dönt. Természetesnek véli emberségét. Aki áthidalni akar, megkísérli. Jól dönt. Meri vállalni emberségét. A kikerülő nem drámai hős. A beleugró drámai áldozat. Az átrepülő a gőgös tévedés tragikus hőse lehet. Csak illúzióiban repülhet. Tévedése-illúziója elbukottja. Az áthidaló a megkísérlő vállalás tragikus és nem tragikus hőse is lehet. A realitásban is áthidalhat. Vállalása-realitása győztese vagy elbukottja. A tévedésből és illúzióból elbukás triviális szituáció. Nincs igazi tétje. A vállalásból és realitásból lett győzelem vagy elbukás konfliktus-teljes szituáció. Van igazi tétje. Szereplője elkezdi az áthidalást, építi a pallót. Eltörhet a palló, lezuhanhat róla. Rosszul épített vagy elszédült. Mindenesetre építi a pallót, lép rajta. Keskeny, mert egyszemélyes. Csak magának építheti. Csak egyedül léphet rajta. Csak az ő pallója, az ő lépése. Mint Kafka bejárata a törvény kapujában. Először erről szól Török könyve.
szabadságot a kötöttségben
Kikerül, beleugrik, átrepül, áthidal. Többarcú az ember. Főként ellentétekből összetett. Teremtett és teremtő, függő és független, kötött és szabad. Ebben a közös emberi lényeg. Persze nem egyforma súllyal. Mert teremtő a teremtettségen, független a függőségen, szabad a kötöttségen belül. Teremtő, független, szabad lehet, ha tudja: teremtett, függő, kötött. Akkor elkezdheti: keresni-csinálni a teremtést a teremtettségben, függetlenséget a függésben, szabadságot a kötöttségben. Ez pedig önmaga keresése-csinálása. Mert az emberiség, a nem: teremtett-függő-kötött. De az ember, az egyed: teremtő-független-szabad is lehet. Ha át akarja hidalni a szakadékot – építi a pallót, lép rajta. Ha elkezdte, elindult, közelíti egyéni megváltását. Ha átért, megérkezett, elérte egyéni megváltását. Az egész emberiséget nem akarhatja átvezetni. Nem lehet kollektív megváltó. Mert akkor erőszakot tesz. Még ideológus-diktátor is lehet. És a pallók keskenyek és egyéniek, nem összekapcsolhatók. De a másik egyedet akarhatja átsegíteni. Lehet az egyéni megváltást támogató. Mert akkor jobbot nyújt. Még messiás küldetésű is lehet. Mert a pallók ugyan keskenyek és egyéniek, nem összekapcsolhatók, de akik lépnek, figyelhetnek egymásra. Másodszor erről szól Török könyve.
Kikerül, beleugrik, átrepül, áthidal. Felfelé törekszik az ember. Hogy a tegnapi holnapot, mai létét meghaladhassa. Nem birtoklásban, mert az meg is ronthatja. Nem tudásban, mert az meddő is maradhat. Nem történelemcsinálásban, mert az ellene is fordulhat. Hanem tökéletesedésben, mert az gazdaggá teheti. De hitben, mert az átsegítheti. Ám felelősségben, mert az szolidárissá alakíthatja. Az ember állapot, amit meg kell haladni? Mégpedig a felsőbbrendű ember felé: ahogy Nietzsche tanítja? Igen, az ember állapot, amit meg kell haladni! De nem a felsőbbrendű ember, hanem a megváltásra érett ember felé! És nem önmaga célja, hanem egy felsőbb akarat célja beteljesítésében. Önmegvalósítás az esztétikai, etikai és vallási stádiumban – ahogy Kierkegaard tanítja? Nem egészen! Inkább felkészülés a megváltásra. Megvilágosodásban – mint Ágoston. Megvallásban – mint Rousseau. Megértésben – mint Tolsztoj. Harmadszor erről szól Török könyve.
párbeszédben
Kikerül, beleugrik, átrepül, áthidal. Nem teljesen magányos az ember. Mert beleíratik valami. Megszólíttatik valahogy. Hívják valahonnan. Persze ez csak lehetőség. Ha olvasni tanulja a beíratást, érteni a megszólíttatást, hallani a hívást, valósággá is tehető. De csak összjátékban, párbeszédben: transzcendencia és egyed között. Önmagában nem istenképmás, csak azzá válhat. Az összjáték megvalósulásában, a párbeszéd megemelkedésében. Ha nem ismeri az ismeretlenül bolyongó igazságot – amiről a mostani esszékötet Pascal-mottója szól.
Ha megvalósítja a választásra váró felelősséget – amiről a korábbi Tolsztoj-monográfia Platón-mottója szól. Az ember lényege, hogy nyitott a transzcendenciára. Isten pedig közvetve vagy közvetlenül kinyilvánítja önmagát – ahogy Rahner tanítja? Nem egészen! Mert ez tétel és meghatározás. Itt pedig nem tétel a tárgy, inkább feltétlen keresés; nem meghatározás, inkább reménybeli találás. Negyedszer erről szól Török könyve.
Először, másodszor, harmadszor, negyedszer. Olvasom a könyvet, építem a pallót. Keskenyre, egyszemélyesre, de próbálok a többire is figyelni. Ezt tanulom tőle. Ajánlom másoknak is.
-
Szemfényvesztések kora, Liget, 1993. ↑