KÉT IDÉZET
1994 július
Semmi, ami barbár
nem kell soha nékem, semmi, ami bárgyú.
Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel
rádión beszélnek, a jósok, a boncok,
a ferde vajákos, ki cifra regéknek
gőzébe botorkál, csürhe-silányok,
kik csalva, csalatva egy jelre lehullnak,
s úgy fintorog arcuk,
mint a bolondé.
Csak a bátor, büszke, az kell nekem, ő kell,
őt szeretem, ki érzi a földet,
tapintja merészen a görcsös, a szörnyű
Medúza-valóság kő-iszonyatját,
s szól: „ez van”, „ez nincsen”,
„ez itt az igazság”, „ez itt a hamisság”,
s végül odadobja férgeknek a testét.
Hős kell nekem, Ő, ki
déli verőben nézi a rémet,
hull könnye a fényben
és koszorúja
izzó szomorúság.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Marcus Aurelius (részlet)
Az igaz nem az érzéki felszínen fekszik; különösen mindabban, ami tudományos igénnyel lép fel, az észnek nem szabad aludnia és elmélkednünk kell róla. Aki észszerűen néz a világra, arra a világ is észszerűen néz; a kettő kölcsönösen meghatározza egymást.
GEORG WILHELM FRIEDRICH HEGEL:
Előadások a világtörténet filozófiájáról
Magyar költő és német bölcs. Minden ízében lírikus az egyik. Minden rezdülésében filozófus a másik. Az első érzékeiben-reflexeiben, bőrfelülettől szívközépig érzi a világot. A második ítéleteiben-gondolataiban, fogalomtól általánosításig értelmezi a világot. Látszólag ugyanarról beszélnek. Az értelem győzelméről, az észszerűség igazságáról. De csak látszólag. Mert az értelem győzelme mögött feltárul az eleven érzelem ereje. Az észszerűség igazsága mögött feltárul a hibbant rögeszme veszedelme.
Nem kell a jósok hamissága, boncok demagógiája, ferde vajákosok intellektuális merevgörcse. Beszéljünk egymással, ne az éggel. Tényekről, ne regékről. Fényben, ne gőzben. Ebből lesz az ez van, ez nincs egyértelműsége. Az ez igazság, ez hamisság világossága. De nem egyszerűen. Mert, ha egymással beszélünk, éreznünk kell a földet. Ha tényekről beszélünk, éreznünk kell a medúza-valóság kőiszonyatját. Ha fényben beszélünk, néznünk kell a rémet. Csak ezzel a háttérrel érvényes az ez van, ez nincs egyértelműsége. Az ez igazság, ez hamisság világossága.
És az érzéki felszín mögé kell ásni. A mélybe, ahol az igaz rejlik, a titkos értelem.
észszerűség
Közben az ész nem alszik. Érzékeivel figyeli, fogalmaival ellenőrzi önmagát. Ebből lesz az észszerű nézés-észszerű visszanézés, okos kérdés–okos válasz egyszerű ismeretelméleti alapviszonya. Az észszerűség igazsága. De lehet, hogy lankad az érzék figyelés, kihuny a fogalmi ellenőrzés. Akkor a mélység álmélység lesz, az igaz hamis, a titkos értelem titkos értelmetlenség. Ebből lehet az erőszakos nézés–torz visszanézés, rögeszmés kérdés–rögeszmés válasz bonyolult pszichopatológiai alapviszonya. Az észszerűtlenség igaztalansága.
Vagyis: az értelem győzelme csak az eleven érzelem erejének kihordása árán győzelem. Az észszerűség igazsága csak a hibbant rögeszme veszedelmének felismerése árán igazság. Az elsőre a magyar költészet tanít. A másodikra a német bölcselet. Eszerint szeretnék élni. Lelkem rajta.