„PORRÁ VÁLT; A POR FÖLD…”

in memoriam s. m.

porszem lelkem szemében? lelkes arc,
kedves, beszédes, mit is hallgatott?
tanult tőlem, s még tanulni akart…
tizennégy éve még élt. már halott,
nem gondoltam rá tizenhárom éve,
mert a tanár az élőket tanítja
élni (azzal, hogy elfelejti, él-e?) —
míg délután rám nem nyitott az anyja.

mit élt át, mit tudhatni, könnyezett,
kicsomagolt fényképet, leckekönyvet…
megvédhet-e a meghitt környezet?
(és hiszem-e, amit nem tudni könnyebb?)
mennyi egy élet? dolgomat betöltve —
végezetlenül térek majd a földbe.

kép | fortepan.hu