SZERENCSELISTA

Sosem szólíthattalak öregen anyámnak.
Mégis van szerencsém, családom
(vasárnap); van életem, igaz barátom,
uram nincs, királyom kivárom;
van Balatonom, Szigligeten hegyem
(egyik sem kell, hogy a nevemen legyen),
ezüsterdőm télen, nyáron arany,
szirmos cicám tavaszonként, van még
sok-sok nyaram; a házunkban váram,
ma délben ebédem – szarvascombom
éppen és szerencse-diós krumplikrokettem
(fürdik áfonyamártásos szeretetemben…).
Kabala is él még: jó kutya-matróna.
Nagyon őriz, én is őt, mióta…
megörököltük egymást tőled.
Látszólag csak eszik, alszik,
de tudod, szerencsét hoz főleg:
elgurulhat, megérzi az orra,
ha eldobom, úgyis visszahozza.

kép | K.-U. Häßler, adobe.com