POÉTAI ALCHÍMIA
1999 szeptember

Rakosgatom itt szavaim.
Ők pedig terelgetnek engem.
– A biznisz bármi is, az ember nyerjen;
túladok semmiért a valamin.
Juthatott volna boldogabb burok,
melyben tán felnőttebb lehetnék.
Süssem meg, ha ez szerintem tehetség,
s kiszenvedek vagy belézápulok!
Látja azt ő is: ez itt őszi erdő
vagy viaszos rügy – és akkor mi van?!
Fű, virág; mindből sok-sok százezer nő…
s mintha ő nem használna szavakat!
… Tehát hamistudat, stílusficam
vagyok. Hallgassak; az talán
még érhet aranyat – – –