Pintér Sándor

MIELŐTT BELELÁTNÉK A GYEHENNÁBA

2007 szeptember

MIELŐTT BELELÁTNÉK A GYEHENNÁBA

Pad, ha lennél, ülhetnék rajtad,
Szélbe mártott kőasztal, ha volnál, öröktől
Örökké rajtad könyökölnék, nézném
A felhők szigorú vonulását, és Ré:
A Napisten arcát, ahogy szemével néha-
Néha rám kacsint; kifent fülemmel hallgatnám
Utolérhetetlen csendjét a fáknak, tapintva
A köd mögül érdesen átsejlő kontúrokat:
Valami arcot, váll ívét s a többit, már elmosódva;
Te kőasztal és parkok padja, csak billennétek át
A rend káoszából az üvöltő csendbe, hogy csak
Ülnék és könyökölnék rajtatok ama napig, míg hirtelen
Megnyílt sebén a Földnek belelátnék a Gyehennába.

kép | tverkhovinets, adobe.com