MÉGSE AZ IDŐBEN 

Egy ködben ázó szobát örököltem.
Tanulom tényei szikár fegyelmét.
Sürgős csendjüknek támasztva a hátam,
Úgy maradok egy helyben, mintha mennék.

Leltárba veszem a nappalt s az estét.
Az égi vándor huzatos korongját.
A jóvátehetetlen messzeségben
Zilált varjak hada károg zsolozsmát.

Csak úgy a tér, ha mégse az időben.
Ki kell fürkésznem tényei türelmét.
Mi a szobából így-úgy hasznosulhat,
A tárgyak mennye, poklai benyelték.

Szék, asztal, falra kenődött madárdal?
Az örökölt térből mi üdvözülhet?
A tárgyak szobám akváriumából
Tömött sorokban a semmibe tűnnek.

kép | vecteezy.com