KÉSZÜLŐDÉS
2003 július
Készülnöm kell a méltó feladatra,
Mert kell, hogy tűrni feladat legyen;
Kitartani a kétségbeesésben
Oldoz a tűnni, köt a fegyelem.
Csontomba marva régtől ott a stigma.
Szárnyamban el nem botlok már soha.
A végső szétesés előtti rendben
Ragyog a zsigerek kirakata.
Időm tar ágai összekocódnak,
A tér a jelen szélén véget ér.
Készülnöm kell a végső feladatra,
Hogy elveszítsem, mi nem volt enyém,
Csak elém lökték, afféle koloncként,
Hogy ténnyé váljon, mi terelhető;
Ha magamban se, másban mért ne bíznék?
Mitől üres a bűzlő temető?
Miféle hajnal, mi tegnapra virrad?
Hogyhogy győztes, ha vesztes a csata?!
Mert kell, hogy tűrni feladat lehessen,
Úgy füstöl a lesz, mint a Golgota.