ALMA ÉS ALMASZEDŐ
2002 május

Nem csak az ok, de a szándék.
Kígyó tekereg az édenkerti fára. Csak egy
Alma marad a helyén (nincs mi változtat
Helyzetén), a többi férgeit gravitálja.
Ádám és Éva. Premier plán. Nem-tudni-miért
Kinyújtott kezek. Hogy elérjék, leszakítva, mi
Bűnükként rendeltetett. A kígyó mosolyog,
Lucifer tapsol, csak az Úrnak könnyes a szeme.
Végignézi, hogy dől össze (mindörökre), mit
A Teremtés elrendezett. Ádám és Éva. Az almába
Harapva aléltan zuhannak a földre. Ami tilos volt,
Most már hiába bánják. Kiűzettek. Örökre.
Ádám, Éva és a bűn. Félhomályban kígyó és
Lucifer. Az alma jeges ragyogása. A túl messze,
A túl közel. Egymás melletti szanaszét-rendben
Az emberpár. A gyümölcs. Húsa (s a helyzet) mint a kő.
Mintha mi sem történt volna, úgy izzott a Nap.
A Fekete Könyvben ez volt az első intő. A TV ekkor már
Javában forgatott. Ki korán kel, bűnre kel fel.
Azóta is gyűlnek az adatok. Az Úr bársonyszékébe,
A seb a Teremtés testébe süvöltve
Visszanő. A Törvény csillog (marhán a billog):
Nem esik messze a fájától alma és almaszedő.