megérint mégis hogy mélyen-e
bőrt húst szakít-e (át) ezt írhatom-e (hát)
ha írom akkor bizonyára mert
seb azért bár
visszamenőleg vág meg rág törmelékes fogaival
nyitja fel szememet fakasztja ki a hatvanas évek
valóság show-ját mintha ma volna
rosszkedvem vigyorát arcom árkait karmolja vájja
a kényszerűség hitvány pora száll alá
univerzális mintái –
a Történeti Intézet fénymásolatáról erőszakos legyek
konfekcionált kifejezések röppennek tudatomra
rátapadnak és kimerevednek mint fagyott képernyő
ahogy olvasom a „SÁRDI” fedőnevű informátor
jelentéseit az Eszmélet-estről a leányfalui campingbe
szervezett kirándulásról és a Fiatal Művészek Klubjában
lezajlott felolvasó estemről hova pályakezdő költőket
hívtam társnak
böngészem a szálkás kézírást a fehér foltokkal kilyuggatott
felemásan anonimizált szöveget
akkori társaktól körüli figuráktól gyűjtött véleményeket
és az irat megelevenedik gágog s
nem lehet annyira kipreparált hogy a benne maradt neveken
túl a leírások megjelölések helyszínek árulkodó tényein túl
ne sugdosson fülembe
nem érdekel
az ügynök kiléte-miléte sem
hogy ő
mint ama elhíresült undort és gyűlöletet szétkenő szüretelő
most mit érez
s ha monológot írnék csupán ijedt ámulatom és
visszahőkölésem szomorúsága izgatna
miközben tenyeremet homlokomra csapva
makognám micsoda naivista miska voltam
most itt villog és újdonságot játszik a ripacs régiség
hogy nincs mód kitérni
valamiképpen minden gyalázat elér résztvevő vagy
óriásplakát vihog rád a lét a tét talán hunyt szemmel
bedugaszolt füllel élj kapcsold ki technicizált
hírhozóidat ne tudj mert mi az mikor kétfelé hasad
minden jelenés háromfelé húznak széthazudnak –
a kivonulás dekoratív ábrándjában nem ringatóztam
soha és most sem tudnék nem is akarok
inkább vakarok papírok tépte vágta hangzatot
vékony még a var és ez az egész múlt századi történet
a dosszié lapjain is a mindennapi élet
jelentéktelen ocsmányságai és a bestiális rémtettek
egy rugóra járnak
szóval ez az egész tart még s hogy kiömöltek az iratok
és szabad a nyomorult divatcikkek vására
magától rángatózik önsúlya löki de
rángatják is benne vagy –
kifordul visszájára vált egész korszak émelyeg
elkeveredik s talán átértékelődik
ehhez képest mi ez a csalódás mai aszalódás benned
hát nem a természeti törvény hogy öregszel
és optikád dioptriája torzít kiszürkít s még jó ha el nem
feketít
de a közök a személyek közti üresség mint manipulátor
a süket fülek lapátjai ahogy lapátolják a jelent
a dossziék fülei
írni ezekre nem jó ha írok rájuk ha visszaérintek vágok
hányok ha a titkos és fontos tereket kipöttyözöm
keserű lével öntözöm a lapokat megszégyenítő
szertartással dobom ki égetem el szórom szét
s váltig ironikus szájtartással hát úgy is és akkor se –
abbahagyom
elmegy az ember kedve roncsa vissza-visszajár jaj
szigorúan egy volt különösen én voltam
aki itt áll és – pingál