Kupás Péter

PINCÉREK

2005 október

PINCÉREK

Ikarosz mindennap ugyanoda
zuhan, tudja, honnan és hogy érkezett,
mégis kérdőn nézi az eget.
Leül kedvenc asztalához, szája
a hőségtől repedezett, mint a kihűlő
magma. Néha
megijed, mit szeret annyira ezen a helyen,
ilyenkor eszébe jut, hogy egy hete fúj a szél,
és hallja a helikopterek zúgását,
melyek örökké őt fogják keresni.
Változás nincs.
Marad, és beszélget a pincérekkel,
nem azért, mert fél vagy mert elvesztette
minden kíváncsiságát, egész egyszerűen
ilyenkor egy kis idő kimarad, mielőtt nehéz
tüdővel, szárnyak nélkül hazaindul.

kép | Davide Nicotra, flickr.com