PHAEDRA 1.

Gyűljenek össze újra a vizek, ne
sodorjon ki az ár. Nem volt a föld
sosem lakatlan, mégis két nemben
élünk, tested a határ. Bejárom –

oly szép vagy! Kerítsünk kertet
a víz alatt. Add nekem virágos
bőröd, add nekem holt derekad.
Nem érinthettelek, amíg éltél,

most mintha te lennél meg
nem született fiam. Kertemből
már nem vet ki a víz – szüless
meg, nem emberi alakban.

kép | Hippolytus és Phaedra, wikimedia. org