PHAEDRA 1.
1998 április
Gyűljenek össze újra a vizek, ne
sodorjon ki az ár. Nem volt a föld
sosem lakatlan, mégis két nemben
élünk, tested a határ. Bejárom –
oly szép vagy! Kerítsünk kertet
a víz alatt. Add nekem virágos
bőröd, add nekem holt derekad.
Nem érinthettelek, amíg éltél,
most mintha te lennél meg
nem született fiam. Kertemből
már nem vet ki a víz – szüless
meg, nem emberi alakban.