PÉTER
2006 június
a kakas most neki kukorékolt
durván taposott rá a reggel
földerengett keleten az égbolt
a tér tele volt emberekkel
ahogy a Mester megjósolta úgy
is történt gyáván megtagadta
zihálva ment a város még aludt
szelíd gyermek arcát mutatta
szégyellte magát önmaga előtt
s mintha lelkének szennye volna
alatta árnyék nagy tócsája nőtt
minden kis sejtje szorította
nem vele volt de ellene a test
roppant súlyával nyomta a kereszt