PASSIÓ
2004 szeptember
Pilinszky átirat
Ismerősnek tűnik a táj:
vegytiszta kékje az égnek,
az út két oldalán rügybe
robbant olajfák. Isten elmaszatolt
ecsetvonása, a vért szimatoló tömeg is,
ahogy az ítéletet hangosan felolvassák.
A távolban készül már a színpad,
idehallatszik az erős fejszecsattogás.
Ugyanaz a tér, és ugyanaz az idő!
Ugyanaz a nap mint nap
elszalasztott lehetőség,
ahogy felemelkedik, majd
lesújt a gyakorlott kéz!
Kétségtelen, semmi változás.
Zavartalanul, vég nélkül
ismétlődik a véres mulatság.