ÖT UJJAMMAL

Szárnyatlan ing

Szárnyatlan ing a versem
ingatag ez kétségtelen.
De én akartam hogy az legyen
ne más nyomorult árnyak
reszketése házfalakon
vakolatlan öregség.
Tél jön viszont s meztelenül
mégsem vághat a világnak
az üvöltözések széthasítanák.
Ujjatlan is ahogy nézem.
És nincsen háta eleje semmi.
Hogyan próbáljon mégis lenni.

Hallani

Dallamot hallani könnyű
vagy könnyebb múlni úgy
magad vagy a spulni és a szál.
Ökörnyál vezet a vándorpókhoz
kezedre játszik a kép. Kötheted
oldhatod szabadon szavakon
te következel.

Süppedés

Tegnap este tízkor láttam
sárgás villanyfényben darabos
a levegő
üvegen át a hegy sötét.
Süppedés következik véltem.
Elaludni féltem fejem
föltámasztottam hallgatóztam.
Valaki a falban nekihevülten
viszkető öt ujjammal vakarózott
zsombék hátán ült mit gondolt.
Az idő zümmögő mocsár volt.

Testrengés

Testrengéskor a nedvek
túlcsordulnak a medren
átcsapnak. Mint szél ujja porba
rajzolnak körénk
levegő-lapokon lavírozok
legalább enyhet adók.
(Kunyhók depók völgyi kalyibák.)

Légcsavar

Még szeptember van (már)
még hatvanhét vagyok (már)
a méz-szagú még föl-fölforrósodó
napsütésben rímekkel csörömpölök
elalszom álmomban vér csöpög
az égből fejük rém felhők üvöltöznek
a boltozat képernyő folytatásos
hurrikán búg őrült légcsavar
mint az amerikai bombázóké
negyvennégyben Szerbia felől
jöttek délelőtt.

kép | A költő festménye