ÖRÖKVAKU
2012 május
Egy szombati napon a Rózsahegy utcában
merőben érthetetlen körülmények között
odavesztek mind a személyi okmányaim,
s velük némi pénz.
Feleségem kedvesen vigasztalt, hogy
semmi sem pótolhatatlan ezek közül.
Mások fejüket csóválták,
a legbosszantóbb az egészben az utánajárás, mondták.
Két nap eltelt, s már egész másként látom.
Szórakoztatónak tűnik, ahogy utánajárok
saját létezésemnek. Ahogy újra számokba öntik
társadalmi státuszom, mely egy pillanat alatt
semmivé foszlott. Mennyire csábító pedig
kihullani a háló résein, vadidegenként kóborolni
az ismerős utcákon, vagy éppenséggel
otthon ülni, mint váratlan hiba, rendellenesség,
szabályt erősítő kivétel!
A romantikus képzelgések gyorsan szétfoszlanak.
A léggömbként elszabadult fantázia és a
nekilódult képzelet nem ragad magával.
Még egy hét és úgyis újra magába gyűr a gép.
Futó hangulat volt csak, mi meglegyintett,
de mégis torkon ragadott a felismerés,
ki volnék amúgy, régről ismerős magam.
Nem a tulajdonságok nélküli ember, Ulrich
kereste, mi volna másként, ha lehetne
– mert hisz minden lehetne másként –,
arra vetett fényt, ami van, vakuvillanásként,
arra a kevésre, a fehéren égő magnézium.
Mert sem az ész, sem a test megszokása,
sem a számsorok, s a külvilág más pecsétjei,
sem a lakhely, a munka, a név vagy az arcmás
nem mond el semmit. Feldarabol, lábasba hajigál,
s lassú tüzén pörköl csendben az élet.
Elmondhatatlan és elmondatlan
katlanban keveregve forr alattam,
összefőnek balsorsom és saját hibáim,
fennhangon hirdetett és titkolt gyöngeségeim,
egymást szorítja görcs és önáltatás.
De bomlik, útra kél most minden molekula.
Mintha maga Paracelsus görbedne fölém,
lefittyedt szájjal: Solve et coagula.
Ugyan mitől szabadulnék meg,
ha az okmányok meg a pénz odavesznek?
Nem az én művem volt az sem: csak megesett velem.
Futok csak önsorsom után, vonakodva,
mint kit büntetnek, ha a bénát adja,
mint kutya a pórázon lihegve, ha gazdája
biciklipedált taposva sétáltatja.
Fel a Rózsahegy utcán, neki a meredeknek!
Hidd azt, ha megállsz, valaki megöl.
Nyomodban járnak: hátadba áll egy szigorú kérdés.
De ne hidd, hogy elfutsz önmagad elől.