ÖRÖKSÉG

Jól működnek ezek
az ötujjú kezek,
pedig azoktól származnak,
akik már nincsenek.

Talajjá vált
az ősrégi rokon,
pedig az ő fejét és arcát
hordozom.

A csupán őserdei ösvényt
taposó lábak
most aszfaltozott járdán
botorkálnak.

Egy még korábbi ősanyám
– ha üzenetét értem –
találta ki a könyököm
s a térdem.

és egy éjszakai manó
imbolygó lángok mellett
küldte a szót, a mondatot,
az anyanyelvet.

Talán szikla, ahol
valaha álmodozva ültem
fekszik alatta egyik ősöm
megkövülten.

Nekik sikerült, megmaradtak,
vitte őket a négy elem,
biztos, hogy őseimé volt
a győzelem.

Szemem, ambícióm, tervem
mind, mind tőlük való,
keréken gurul ravaszságom, miként
a trójai faló.

Hangom vajákosé, ki esti tűz mellett
mesélt, harákolt és nyögött,
s arról beszélt, mi az a láthatatlan
a látható mögött.

kép | shutterstock.com