A PATAK, A SZÉL ÉS A CSILLAG NYELVÉN
[SZÓ-BESZÉD]
Rovatunkban olyan műalkotásokhoz vagy műrészletekhez kértünk szerzőinktől jegyzeteket, amelyek a nyelv és a beszéd témáját járják körül.
„Gyertek, erdőbe gyűljünk,
kidőlt fatörzsre üljünk,
tartsunk kupaktanácsot
és válasszunk tolmácsot:
egyik a patak nyelvét
úgy tudja, hangot sem vét;
más a csillagok nyelvén
szól, mint a tapasztalt vén;
a harmadik szél-nyelvet
száján tudósan perget;
s ki valamennyit érti,
az a legbölcsebb férfi.”
Weöres Sándor: Kupaktanács
Weöres verse 1980-ban jelent meg a Jelenkor folyóiratban. Ugyanebben az évben az Egyesült Államokban elfogadták a Superfundot[1], az ország egyik legfontosabb környezetvédelmi törvényét, amely lehetővé tette a veszélyes hulladékkal szennyezett területek azonosítását, megtisztítását és a felelősök anyagi felelősségre vonását. A törvény értelmében, ha nincs azonosítható vagy fizetőképes felelős, akkor a kormány a Superfund alapból fedezi a tisztítás és helyreállítás költségeit, melyet a vegyiparra és kőolajiparra kivetett különadókból finanszíroztak. Ez a szabályozás a szennyező fizet[2] elvének tökéletes megvalósulása volt.
Csakhogy 1995-ben – több mint negyven év után először – a Kongresszus mindkét házában a republikánusok kerültek többségbe, akik nem hosszabbították meg e különadók hatályát. Emiatt az alap a kétezres évek közepére teljesen kimerült, a szennyezett területek helyreállítását pedig ismét adófizetői pénzből kellett finanszírozni. Ez jelentősen lelassította a tisztítási munkákat, így sok szennyezett terület helyreállítása éveket vagy évtizedeket csúszik finanszírozás hiányában.
Van-e természettudományos magyarázata ennek a kongresszusi döntésnek? Tudományos paradigmaváltásra került sor a környezetkémikusok körében, akik között konszenzus alakult ki arról, hogy a szennyezett területek megtisztítása túl gyorsan halad? Nem. E változásnak nincs természettudományos magyarázata. A döntésnek politikai, esetleg szociológiai vagy szociálpszichológiai magyarázata van – természettudományos azonban nincsen. Éppen ezért csak és kizárólag természettudományos alapokon nem is adható rá megfelelő válasz.
a humánökológia szellemisége
A Superfund története arra figyelmeztet, hogy a környezeti problémák megoldása nem épülhet pusztán műszaki és természettudományos tudásra, a társadalmi, kulturális és gazdasági összefüggéseket figyelmen kívül hagyva. Weöres Sándor Kupaktanácsa számomra pontosan ezt az összefüggést ragadja meg költői nyelven… Az én értelmezésem szerint Weöres magát a humánökológia szellemiségét öntötte versbe. Azt, hogy az éghajlati és ökológiai válságra nem egyetlen tudományterület szava, hanem a sokféle emberi tudás összhangja adhat választ. A válság sikeres kezeléséhez szükségünk van mindenkire – a patak, a csillagok és a szél nyelvét ismerőkre egyaránt. Saját környezetünk oltalmazásához olyan védszövetséget, egyfajta kupaktanácsot kell létrehoznunk, amelyben a természettudósok mellett mások is helyet kapnak. Mérnökök, jogászok, filozófusok, pszichológusok, szociológusok, közgazdászok, művészek, újságírók – és igen: politikusok is. Az összetett probléma összetett, multidiszciplináris megközelítést igényel. Egy képzőművészre éppúgy szükség van a probléma megértésében, bemutatásában és kezelésében, ahogy egy légkörfizikusra.
Mi, humánökológusok az említett diszciplínák közül általában csupán egy-egy területhez értünk, a többihez csak kicsit. Éppen annyira, hogy megértsük, miért van szükség a kupaktanácsban ennyi különféle terület képviselőjére. „… s ki valamennyit érti, az a legbölcsebb férfi.” Nem igaz, hogy egy humánökológus valamennyit érti. Az azonban igaz, hogy egy humánökológus valamennyi pótolhatatlanságát érti és becsüli – akár férfi, akár nő. Világunk védelme közös nyelv, párbeszéd és szövetség kérdése. A jövő pedig nem azoké, akik mindent tudni vélnek, hanem akik hajlandók együtt érteni – a patakkal, a széllel, egymással.
-
Comprehensive Environmental Response, Compensation, and Liability Act of 1980 (CERCLA) – Az 1980. évi átfogó környezetvédelmi válaszról, kártérítésről és felelősségről szóló törvény (CERCLA) ↑
-
A környezeti kárt okozó vállalat felelős az okozott kárért, meg kell tennie a szükséges megelőző vagy felszámolási intézkedéseket, és viselnie kell az ezzel kapcsolatos költségeket. ↑