ÖREGSZ
2002 január
két öregsz arka csörg az őszi
hegy bokrai közt fény-árny
rácsokon kapirg s ahogy
rácsodálkozom mintha te meg
én lennének fehér-szürke tollak
a gereblyéző lábaik-ujjaink
te! ezek szkrebleznek ott! nézd
öregsz rögeszmét rakosgatnak
rőt sárga leveleket a horizont
viszont tompa kék hegyekkel néz
vissza elnyűhetetlen konfekció
az arkák délutáni csobogása húz
combjaid belső dombja szám szomja
betűinkben a surrogó játéktáblán
kinn már tél van félő — vagy
a glóbusz évszaknélkülije szánt
emberöltő-ölő technikái fönn
fémhasú gép gipszek és griffek
lenn a két öregsz és nincs mi az
Istenhegyre az eget rá ne szakítsa
lóbőrbe varrva megmenekítsen