Csepeli György
Nagyfi Richárd

ONLINE LELKI BAJOK

2013 szeptember

ONLINE LELKI BAJOK

A közvetlen kommunikáció folyamata, hogy ember szólt emberhez, sokáig nyomtalan maradt. A 20. században a technikai fejlődés lehetővé tette a rögzítést, de ez mindig alkalomhoz kötődött, és a kép- és hanganyagok elemzését a rögzítés célja határozta meg. A szélessávú internet megjelenése radikális változással járt. Az internetes térben mindenkinek lehetősége nyílt a kommunikációs partnerek körének bővítésére, sokasodtak a témák, elmosódott a „magán” és a „nyilvános” közötti határ, és eltűntek a hagyományos tömegkommunikációs szerepek is, amelyek „közlőkre” és „befogadókra” tagolták a nyilvános társadalmi kommunikációban résztvevőket.

A Facebook és más közösségi médiumok hálózatára bejelentkezett emberek a nap 24 órájában kommunikálhatnak egymással. Témáik változatosak. Vannak köztük személyesek, mások által felvetettek, és bárki ajánlhat témát a tömegkommunikációs eszközök révén ismertekből, vagy az interneten tárolt esetekből. A kapcsolatok és a témák a „hasonló a hasonlónak örvend” elvét követve szoros összefüggést mutatnak.

aktív és inaktív szakaszok

Hogyan viselkednek a Facebook rendszerében regisztrált felhasználók, akik persze tudják, hogy nincsenek egyedül a Facebookon sem? Kutatásunkban mindenekelőtt azzal a kérdéssel foglalkoztunk, miként viselkednek a felhasználóval kapcsolatban álló más felhasználók. A Facebook-jelenlét során hagyott nyomokból következtethetünk-e a nyomokat hagyó személy lelki állapotára? A kérdést nyilván csak azok esetében tehetjük fel, akik rendszeresen jelen vannak a Facebookon, kifejezik tetszésüket a megismert tartalmak iránt (rákattintanak a „like” gombra), maguk is létrehoznak vagy megosztanak tartalmakat másokkal, üzeneteket küldenek, üzeneteket fogadnak, részt vesznek a Facebookon szervezett közösségek életében. Nem a használat gyakorisága, hanem az aktív és inaktív szakaszok aránya az igazán fontos. Ha valaki kéthetente lép a Facebookra, az már elegendő a méréshez, feltéve, hogy több hónapra visszamenőleg már aktív volt.

A felsorolásból is látható, hogy ha egyszer egy személy belépett a Facebook hálózatába, nagyon sok lehetőséget választhat az aktivitásra. Kutatásunkban csak a Facebook feed-jén megjelenő aktivitást vettük figyelembe, ami a „like”-os megosztást is tartalmazza. Azt nem tudtuk mérni, ha valaki úgy használta a „like” lehetőséget, hogy az nem jelent meg saját falán, vagy ha az ismerősei falára posztolt üzeneteket, a sajátjára viszont nem.

A hétköznapi életben az aktivitás regisztrációja megoldatlan. Aktusaink elrepülnek a semmibe. A Facebook azonban minden aktivitást megörökít. Mindenki, aki a Facebookra lép, mindaddig, amíg ott van, nyomot hagy maga után, adatot teremt. Mit kezdhetünk a keletkező hatalmas adattömeggel? Van-e bármilyen elmélet, amelynek alkalmazása révén rendet vághatunk a kaotikusnak tűnő adattömegben?

Barabási Albert-László és Csermely Péter gondolatai és elemzései alapján úgy láttuk, az elemzéshez a „skálafüggetlenség” jelensége lesz a kulcs. A skálafüggetlenség a komplex hálózatok tulajdonsága. Ezekben a hálózatokban viszonylag sok nagy fokszámú csomópont van, és a fokszámeloszlás hatványfüggvényt (Yule-Simon eloszlást) követ. A csomópontok fokszámeloszlásának aránya méretfüggetlen, és a nagy fokszámú csúcsok jellemzően összekötöttek egymással. Barabási Albert-László a legkülönbözőbb hálózatokon végzett vizsgálatokkal igazolta, hogy a skálafüggetlenség a legtöbb önszerveződő hálózat jellemzője. A társadalom pedig telis-tele van önszerveződő hálózatokkal, ahogyan az emberi ideghálózat is.

Csermely Péter idézi a fraktál-elmélet megalapítója, Benoit Mandelbrot frappáns meghatározását, aki a skálafüggetlenséget „Máté-hatásnak” nevezte el. Máté evangéliumában mondja Krisztus, hogy „akinek van, annak adatik” (Mt.25:29).

Az önszerveződő hálózatokban mindig azoknak jut több, akik előbb kezdték el a működést. A törvény megfordítva is igaz, a lemaradók lemaradása fokozódik. Csermely szerint a skálafüggetlenség nemcsak térben, de időben is jelentkezik.

kimutatható a depresszió

Benoit Mandelbrot ugyancsak a Bibliából vett utalással a skálafüggetlenség időbeli hatását József-hatásnak nevezte, utalva a hét szűk és a hét bő esztendőre. Mindezek alapján arra gondoltunk, a Facebook-jelenléttel keletkező adattömeg elemzésekor a skálafüggetlenség jelenségéből kell kiindulnunk. Feltételeztük, hogy a Facebookra lépő aktivitási adatainak eloszlása hatványfüggvénnyel lesz leírható. Felmerül a kérdés azonban, mit kezdjünk azokkal, akik fellépnek a Facebookra, jelen vannak, ám aktivitásuk eloszlása szaggatott, s a minden hatványeloszlásra jellemző skálázási kitevő értéke alacsony. E kérdés megválaszolásához találtunk támpontra Barabási Albert-László Villanások című művében. A tudós egy japán kutatócsoport eredményeit ismertetve állítja, hogy az emberi mozgás skálafüggetlen természetét alapul véve, pusztán az egyének csuklómozgásának nyomon követésével kimutatható a depresszió. A Barabási által ismertetett kísérlet során huszonöt személy csuklójára erősítettek fel a legapróbb kézmozdulatokat is rögzítő gyorsulásmérőket. „A kutatók kimutatták, hogy a nyugalmi periódusok hossza, amikor a kísérleti alany keze meg sem mozdul, hatványeloszlást követ. A nyugalmi periódusok többsége másodpercekig, legfeljebb percekig tartott. Viszont előfordultak közöttük többórás mozgásmentes intervallumok is, amelyek alvás, pihenés vagy meditáció időszakainak feleltek meg.” (Barabási, 2010. 260–261. o.) A kísérleti személyek között azonban akadtak, akiknek mozgását a szaggatottság jellemezte. Ezek a személyek „klinikai értelemben” depressziósok voltak. Barabási azt írja, hogy „az egészséges alanyok átlagos nyugalmi periódusa nagyjából hét perc, míg a depressziós betegeké több mint tizenöt perc. Továbbá a minden hatványeloszlásra egyedileg jellemző skálázási kitevő is nagyobb az egészségeseknél, mint a depressziósoknál”. (Barabási, 2010. 261. o.) A mozgássorozatbeli, vizuálisan is jól kivehető zavarok lelki problémákra, megrázkódtatásokra, stresszre utalnak. Kísérletünkben a vizsgálati személyek kezére nem szereltünk mozgásérzékelőt. Mozgásukat a Facebook-jelenlét során a „like” lehetőség megjelölésekor keletkező adatok alapján elemeztük. Ismeretségi körünkből kiindulva, a kísérleti személyeket hólabda módszerrel toborozva 195 emberhez jutottunk el, akiknek a Facebookon külön, saját céljainkra fejlesztett kérdőívet küldtünk. Ez a Facebookon elérhető, szociológiailag releváns személyi adathoz is hozzáférést kért. Az adatokat aggregált formában, egyirányú és kétirányú titkosítási algoritmusokat felhasználva gyűjtöttük.

A kérdőív-alkalmazás során a Beck által kidolgozott Depression Inventoryban is megtalálható, a szakma által elfogadott kérdéseket tettünk föl, amelyek a depressziót, a szorongást és a stresszt önbevallás alapján mérték. Emellett más, a kutatáshoz és a Facebook-jelenlét jobb megértéséhez kapcsolódó kérdések is bekerültek a felmérésbe.

A kérdőív kitöltése közben, a háttérben, automatikus adatbányász algoritmus futott a felhasználó számítógépén. Ez a script a felhasználó múltbéli, Facebook-aktivitásáról gyűjtött információkat. Az elemzés arra irányult, hogy a depresszió-kérdőív eredményeit és a Facebook-jelenlét aktivitási adatait összevetve megnézzük, mutatnak-e jellegzetes különbségeket a depressziósok és a nem depressziósok aktivitását jelző hatványeloszlások, amelyek mentálhigiénés zavarokra (depresszió, szorongás, stressz) vezethetők vissza.

mentálhigiénés problémák

Kérdőívünket végül 195-en töltötték ki. A nemen és születési dátumon kívül olyan információkat is elmentettünk, mint a megadott tartózkodási hely, a Facebookon használt nyelv és a felhasználó ismerőseinek száma. A kitöltött kérdőívek közel fele különböző okokból használhatatlan volt. Sokan csak végigkattintgatták, voltak, akik ismerték a kérdéseket és tudták a „helyes” válaszokat, és volt, hogy a Facebook megtagadta az adatok kiadását. Szerencsére (néhány plusz begyűjtött információ birtokában) néhol ezekből a rossz kérdőívekből is lehetséges volt pár összefüggés leszűrése. A használható, kitöltött kérdőívek esetében azonban sikerült összefüggésre lelnünk a Facebook-jelenlét aktivitási görbéje és a mentálhigiénés problémák között. Az egymást követő aktív és inaktív időszakok aránya alapján görbéket rajzoltunk. Az egészségesek görbéi a skálafüggetlen eloszlás ideális görbéjéhez illeszkednek. A lelki zavarokkal küszködök Facebook-aktivitásának adatai alapján kirajzolódó görbe eltér az ideális görbétől.

A lelki zavarok abban mutatkoznak meg, hogy hosszú, szinte teljesen inaktív időszakok után ritka, nagyon aktív időszakok következnek. Ugyancsak eltérő görbét kapunk, ha a személy folyamatosan, szünet nélkül, egyenletes aktivitást mutatva jelen van a Facebookon. A Facebook-jelenlét aktivitási görbéi – a Barabási által említett japán kísérlet során kapott görbékhez hasonlóan – a mentálhigiénés problémákkal küszködök esetében jól mutatták az egymást váltó gondtalan és mélyrepülési időszakokat. Módszerünk lehetővé tette, hogy a Facebook-jelenlét aktivitási görbéjét megrajzolva az aktivitás és a passzivitás közötti időközök egyénenként változó hosszúságából eredő hatásokat kiküszöböljük. Sikerült összefüggésekre lelnünk a „lájkolási-görbe” alakja és a lelki problémák között. Pontos diagnózist természetesen további háttérváltozók ismerete nélkül nem adhattunk. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a mentálhigiénés zavarokra utaló hatványfüggvényt sosem izoláltan találtuk. A zavar hálózatosan mutatkozott, ahogyan a zavarmentesség is. A mentálhigiénés zavarokkal jellemezhető Facebook-felhasználók ismerősei is zavarokkal küszködnek, míg az egészségesek barátai jellemzően egészségesek. Az „ismerős” fogalma az internetre költözött társas életben más, mint a fizikai világban. A „közeli online” ismerősök nem feltétlenül ismerik egymást személyesen. Az interneten olyan emberekkel vesszük fel a kapcsolatot, akik hozzánk hasonlóak, de a valóságban messze vannak tőlünk. A hasonló problémákkal küzdő személyek anélkül találják meg egymást a hálózaton, hogy tudatában lennének, mi okozza az egymásra találást.

A Facebook-jelenlét aktivitását célzó kérdésekre adott válaszokkal (önkéntes jelentkezőket feltételezve) olcsóbb és hatékonyabb a depresszió diagnózisának felállítása, sőt lehetőség nyílik a korai depresszió megállapítására is. Még az előre vetítés is lehetséges: hogy a már kialakult betegség a ciklus melyik pontján van. Elérte-e a mélypontot, afelé tart, vagy napokon belül átlendül másik ciklusba. A kutatás eredményeire alapozva érdemesnek látjuk az online nyomok révén keletkező adatbázis kutathatóvá tételére és kihasználhatóságára épülő átfogó vizsgálat létrehozását. Egy reprezentatív körben végzett kísérletsorozat segítségével képesek lennénk a dezintegrált és integrált személyiségminták azonosítására, ami forradalmasítaná a mentálhigiénés problémák kutatását. Az internetre költözött társas szféra jelenségeit széles körben átfogó, mentálhigiénés kutatás révén hatalmas fejlődést lehetne elérni, nem csupán a lelki problémák felkutatása, hanem a hálózat-alapú orvoslás minden területén.

IRODALOM
Barabási A-L.: Villanások. A jövő kiszámítható. Budapest: HVG, 2010.
Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest Tömegkommunikációs Kutatóközpont. (3. kiadás) 1988.
Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje. Budapest: Vince, 2008.
kép | shutterstock.com