Eszmélésem után fokhagymával
védekeztem a démonok és emberek ellen;
szétszórt életet éltem:
garatmandulámat Varsóban,
torokmandulámat Budapesten hagytam el,
majd táncolni hívtak („hozzátartozik az általános
műveltséghez”), csakhogy
én nem akartam;
szörnyen hittem, hogy a minél erősebb teáktól
egyre erősebb leszek (életem nagy tévedése),
diófát ültettem egy bakonyi faluban (életem egyetlen jó cselekedete).
Végül
elhagytam minden földi kötést és kötődést
– élvezettel nyelődtem el a szétkapart seb univerzumában;
és tudtam:
a felszívódás és felfúvódás lehetősége
mindig adva volt…