OLVASGATOK

Kóta Gergely Bélának

A lapok közé, könyvekbe
bújok. Leveheted a polcról,
felemelheted a porból,
hozd magaddal az érettségi
találkozónkra – ha megkérdezel,
hogy vagyok, majd azt mondom,
olvasgatok.

Felütjük valahol a régi időket,
sorra vesszük a legjobb nőket.
Szép Remediost, Psychét,
Madame Chauchat-t, én
elmesélem a feleségem
történetét, te az estét,
mikor De Marteuil márkinét.
Ötévente más kocsma, ötven
fölött a Vörös Postakocsi.
Vastag szemüveget növesztek,
te hosszú szakállat. Úgy vagyok,
hogy könyvekbe temetkezem.
Úgy vagyunk – valahogy az eltűnt
idő nyomában. Elfogynak
a szavak, bámulunk ki az ablakon.
Locsog az eső, fecseg az eresz.

kép | shutterstock.com