UTÓSZEZON
„nincs ami lehetne még”
(Fecske Csaba)
folyton megelőzni akarjuk az időt
mielőtt mindent beárnyékol az alkonyat
befejezni ami abbamaradt
fiókmélyi lomok közt kutakodni
helyreállítani a menetrendet
útbaigazítani az eltévedt álmokat
demarkációs vonalat húzni
a múlt és jelen közé
mégis örökös utószezonban élünk
fehérre meszelt falak
között kapaszkodunk a végtelenbe
egy zavaros dramaturgiának engedve
lokalizáljuk a tüneteket
tolakszunk Isten színe elé
mintha nélkülünk teljesen
kiüresednének a templomok