BŰNHŐDÉS

tegnap a parkolóban egy autóból kiszálló fiatal nő
idézte eszembe a lányt akit pár éve a carcassonne-i
éjszakában láttam s óvatos-távolról kísértem
egy penész-dohos sikátor ódon kapujáig
lépteimet lassítva közeledtem – ő a zárral matatott –
épp mellé értem mikor ügyetlenül elejtette a kulcsokat
egyszerre hajoltunk érte – fejünk összekoccant –
zavart mentegetőzésem fölolvadt mosolyában
hálásan zsongott valamit de én kezének érintésétől
borzongva csak hebegtem gyáván s mint az odavetett
csonttól megriadó kóbor eb: lesunyt fejjel oldalogtam el…
vesztésre álltam de a hangja még bennem vacogott
mikor az esti lámpafény már vörösre izzította körül a
kőfalat
fölszisszent a hold mintha tővel szúrták volna meg
én pedig kétségeimmel viaskodva szívtam magamba
testének soha nem próbált illatát

kép | adobe.com