A KÓD
2012 március

a kabátodat mindig ugyanoda akasztottad
csók közben megborzoltad a hajamat
nem… ma sem történt semmi lényeges…
nem kérsz kávét inkább elszívnál egy cigit
addig vessem meg gyorsan az ágyat
mert sietned kell megint…
évekig ez volt a belépési kód
aztán elmaradtál – kikoptam belőled –
az estéim leltárral telnek azóta
gyűlik a párnák és paplanok türelme
és örül a fájdalom az éjnek