ÓDIVATÚ „ODI ET…”
[VISZONTLÁTÁS]
Buda Béla: A gyűlöletről című esszéjéhez
Ezt verselte Catullus, még sulykolta Horác is:
Ekhó hangja apad, Szapphó szíve remeg.
Ó, más hang, más szív szóljon, ne a gyűlölet újra,
Shakespeare és Verona ízét hozd ma nekem!
Fujj, egy (irtóztat mind!) nyolctagú Montague-horda
Vágyam mért oda húz? Ezt mondd meg, Capulet!
Akkor hát más táj, más nép dala zengjen az égbe!
Mondd, mi a helyzet odább, szép Távol-Keleten!
Szerteszakít ez a kín(ai szósz), nem bírja a nyelvem,
itt is a gyűlölet az, klánt ami egybeterel.
Hát nincs már idelenn, hol a nép szíve egy ütemet ver,
és nem az ellenség képe az oltárdísz?
Tán így van régtől, és bennem is indulat ébred,
habzik a szám hevesen, s félek mondani, mert
gyűlölöm azt, aki ok nélkül fenn hordja az orrát!
s távol tart, mivel én nem vagyok épp az a kaszt.
S kedvelem azt, aki gyűlöli őt, mert kedvelem én is –
Túlsó járdán áll, János is ezt üzeni!
Gyűlölök, mert szeretek, látom, már érted a dörgést –
nyálam rád, ha fröcsög, tudd: más zápora hull.