A PORTÁK UTCAHOSSZAT 

mint megannyi tájseb. Elmosódik
a határ. A járda mélyéig túrnak a
kíváncsiak, a szükségben szenvedők,
egyként a nélkülözők. Mi nekem
levetett holmi, unalmas gönc, kincsként
ragyog az álmos nap fényében. Erre
még nem járt autó. Ruhák és kacatok
hegye dombságként terül el a síkon,
szél öltözteti a bokrokat, fákat,
elnyűtt kabát takarja a kihajított
kutyát. Legszebb rongyaink emlékeket
sem hurcolnak már, ledobja mind,
bálványfa tövébe, a szél.

kép | vecteezy.com