RÉSNYIRE ZÁRT SZEM
2007 április
napokra elfeledtem döbbenek rá majd egy este
naplókat lapozva levelek közt keresgélve
mily ráncosak gyűröttek porosak
ücsörögnek az emlékezés rekeszeiben
anyámra gondolok gyakran mentünk a rétre
szorongó kezébe virágot gyűjtött
szarkalábat mindig szarkalábat
az egyetlen melyet felismerek
olykor madarak nyomában járok
szemem köré róják az idő jeleit
s mert eljár felettem erőszakot teszek a szavak kazlán
hisz mindig mást és mást jelent mind
napokra elfeledem mit is akartam és ablakon át nézve
az erdő a mező rejtettjelenéseit sejteni vélem
nem más nem több ez mint egyetlen szarka lábnyoma
az elhagyott mezőn