KIDOBÁLNÁM MIND

magamra hagytál néhány napra
püffedt vagyok napon felejtett árnyék gyűrt papír
ágyazni sincs kedvem ruhástól dőlök le este
a rádiót sem állítom be ébresszen hangosan
repedezzenek a falak a hangokra felriadok a tv is
megszólal lassan falnak fordulok szuszogó tested helyén
minden gondolatom szürke lenyomat nem hallom
a híreket sem
kitüremkednek fejemből
fülemmel nézem a képernyőt
kidobálnám mind penészes csipszeket óriási chipeket
nincsenek
töltődöm mint kapszulában picinyke erő
szétválasztani májat és tüdőt
a harang csak az idő múlását jelzi a hangok elszólítanak
maradok még játszótéren hagyott vödör
álmatagon szétfolyva míg megjössz
érkezésed legyen az
egyetlen hír

kép | shutterstock.com