Nyílt levél
az NKA folyóirat nem-támogatások ürügyén
Az NKA április 28-án hozta nyilvánosságra a folyóiratok 2016-os működésére adott támogatások listáját – a tempó önmagában is diktatórikus, erősen emlékeztet a Kádár-rendszer kultúrpolitikai puhaságára, amikor bürokratikusnak álcázott lassítással is hatásosan lehetett bénítani a szellemi életet.
Az elmúlt két napban több helyen írtak a listáról, pontosabban a listáról hiányzó rendszeridegen lapok anyagi ellehetetlenítéséről. Az ellenzéki orgánumok pedig – a Magyar Narancstól a Népszaváig – beérték azzal, hogy felpanaszolják: a diktatórikus döntés miatt megszűnnek folyóiratok.
Nem érdemes pontról pontra cáfolni, ami a Népszava-cikkben a Ligetre vonatkozik, a sok kis tévesztés, ellenőrizetlenül közölt információ csak köríti a hamis hírt. Valójában most is tudatában vagyunk szabadságunknak, tehát semmiféle NKA-testület nem kényszeríthet bennünket a Liget megszüntetésére.
A személyes nehézségeket, a mégoly súlyos anyagi gondjainkat eleve nem tartjuk közügynek (egy európai országban, ahol tömegesen éheznek és meghalnak higiéniai hiányosság miatt, különösen ízléstelen volna ez az önösség), és meggyőződésünk, hogy csak úgy tudunk ellenállni, valóban szembefordulni a hatalmi arroganciával, ha nem mondunk le a szabad sajtóról.
Tavaly sem anyagi kényszer miatt váltottunk. És főként nem gondoljuk, hogy az online megjelenés visszaszorulás. Az elektronikus forma új szellemi-esztétikai lehetőségeket kínál, megsokszorozta olvasóinkat – alkalmunk volt megújulni, mint az elmúlt évtizedek során többször. Talán a kanadai miniszterelnököt idézhetnénk, mikor az újságírói kérdésre, hogy miért tartotta fontosnak, hogy annyi nő, különböző nemzetiségű vagy kerekesszékes legyen a kormányában, azt válaszolta: mert 2015-öt írunk.
Most már 2016-ot írunk, de a szabadság őrzése mintha kortalan volna.