Novotny Gergely

POHARAK

2003 augusztus

POHARAK

Szereplők:

Károly

Erzsébet

Kovács Brüllhofer

Kovács Brüllhoferné

Kényelmesen berendezett nappali: asztal, karosszékek, pohárszék

I. jelenet

Erzsébet Azzal a finom kis kezével úgy mérte, mintha közönséges illatszert vegyítene Gyakorlottan. Egy csepp sem ment félre. És amikor azt mondta, tessék, közben a barátnőjéhez fordult, és láttam, hogy a gondolatai már másutt járnak. Kitöltsem?

Károly Ahogy akarod.

Erzsébet Nem furcsa? Miközben ilyen finoman és felelősségteljesen töltögetett, a barátnőjétől azt kérdezte, hogy ő, mármint a barátnő, hogyan csinálja a birsalmasajtot. Persze ez önmagában nem furcsa, hiszen én is megkérdezem, hogyan kell ezt vagy azt sütni, főzni, eltenni télire. Legalábbis eddig mindig megkérdeztem. És föl is írtam abba a jegyzetfüzetkémbe, amelyet tőled kaptam. Aztán otthon átmásoltam a kis kék fedelű füzetembe… Ugye, mindig rendes voltam?

Károly Rendes.

Erzsébet De ez a kecsesen kezembe adott kis üveg eldönti a sorsunkat, és ha nem adta volna, vagy szigorúan rám szól, hogy nem adok, vagy nem kapható, akkor… De így aztán, mikor a birsalmasajtról beszélt. és egyáltalán nem figyelt oda, nem érezte a pillanat és a mozdulat súlyát… Ezzel a könnyed felelőtlenséggel és öntudatlansággal, ahogy belenyúlt az életünkbe… Melyik pohárba töltsem?

Károly Amelyikbe akarod.

Erzsébet Ahogy pepecselt, elképzeltem a birsalmasajtot. Nagynak, kereknek arany színűnek láttam, mint egy meglökött korongot, aztán csak gurul, gurul, minden piszkot fölszed… majdnem elnevettem magam. Ilyen válságos és ünnepélyes pillanatban. És a fecsegése derűsen zubogott tovább, miközben azok az ügyes kis kezek érzéketlenül ideadták az üveget… A kis piros pohárban |ó lesz?

Károly Jó.

Erzsébet Nézzük, hogy illik-e a pillanathoz. Talán. Mégsem. Gizella nénitől kaptuk. Szegény Gizella néni, mindig a kertről, a kerti munkáról beszélt, a sok fáradozásáról, hogy küszködik a bogarakkal, az időjárással és a kerti szerszámokkal Állandóan szenvedett, szegény. Mindig segített, de mindig éreztette, hogy áldozatot hoz és szenved. Nem illik a mai pillanathoz Gizella néni pohárkája. Ne töltsem inkább talpas pohárba?

Károly Lehet.

Erzsébet Nem szeretném, ha Gizella néni sértődött lelke beleszólna ebbe a mi mostani dolgunkba. Szeretném kihagyni Gizella nénit. Ha az ő piros poharaiból innánk, magunkkal kellene vinni az önsajnálatát, a mártírkodását. Lehet, hogy csak beleképzelem, de megrontaná a nyugalmamat. A talpas pohár |ó lesz?

Károly Jó.

kgk3

Erzsébet Ebből a hajdani hatos készletből csak kettő maradt. Az elsőt én törtem el, amikor Béláék eljöttek búcsúzkodnl, közvetlenül a rendőrségi eset előtt. Fülledt délután volt, kínosan kerestük a szavakat, és egyik sem illett a hangulathoz. Ők még bizakodtak. Azt hitték, sikerül. Olyan jól és gondosan szerveztek meg mindent. A poharat eltörtem, Béláék meg belesétáltak a csapdába. A második mosogatás közben tört el. A tisztaság-mániám áldozata. A harmadik, mikor a mindig vidám és bolondos Ede szilveszterkor nekem rontott. Mindnyájan felszabadultan nevettünk, lesöpörtük az üvegcserepeket, és még senki sem tudta, hogy Ede gyógyíthatatlan beteg. A negyediket valaki földhöz vágta. Akkor sem tudtam, ma sem tudom, hogy ki volt az a törpe. Kicsi ember, tele robbanó erővel és erőszakossággal. Először hallgatott, aztán meg ömlött belőle a dühödt lelkesedés, de egy szavát sem értettem. Végül, nyomaték kedvéért, földhöz vágta a poharat. Diadallal körülnézett, még bocsánatot sem kért. Örültem, amikor elment. Nem értettem, hogy miért hozol ide ilyen alakokat. Volt benne valami láthatatlan érték, nem igaz?

Károly Volt.

Erzsébet Látod, ez a baj. Ez a két megmaradt pohár is olyan, mint két fenyegető kérdőjel. Magukba szívtak valamit a készlet eltört darabjainak sorsából, és mind olyan förtelmes. Nem jó mindig emlékezni, jobb volna elfelejteni a dolgokat. Jó volna, ha kiválogathatnánk, hogy mire emlékezzünk és mire nem De az emlékek a maguk kegyetlen törvényei szerint jelentkeznek, és tolakodnak. Igaz, hogy az üveget tisztára lehet mosni és a fertőtlenítés tökéletes, de amit én látok benne, az lemoshatatlan. Visszatehetem a szekrénybe ezeket a talpas poharakat?

Károly Vissza.

Erzsébet Nem is tudom, mihez kezdjek. Hiszen minden kerülő úton jutott hozzánk, minden tárgynak megvolt a maga sorsa, mint ahogy ezt az egész világot használt állapotban kaptuk. Ugye, nem kellene ilyen apróságokkal törődnöm? Tegyem túl magam rajta?

Károly Tegyed.

2. jelenet

Erzsébet Csöngettek. Jól hallottam, hogy csöngettek?

Károly Jól.

Erzsébet Máris ők? Ilyen hamar? Azt mondtad, hogy később jönnek. Egy óra múlva. Lehet, hogy máris itt vannak?

Károly Lehet.

Erzsébet Akkor gyorsan meg kell innunk, mert ha bejöttek, már késő.

Károly Igyuk meg.

Erzsébet Nyugtalan vagyok. Nem ezért, hiszen megbeszéltük. És tudom, hogy minden folyamatnak megvan a vége. Tudom, hogy nem lehet tovább. Nem bánom. Egy cseppet sem bánom. Mintha nem hagynék itt semmit, csak elmerülnék azokba a tárgyakba és anyagokba, sugarakba és törvényekbe, amelyekből lettünk. Mintha sem magunk, sem a világ nem szűnne meg, csak az idő. Így mondtad. Talán nem ezekkel a szavakkal. Vagy félreértettelek?

Károly Nem.

Erzsébet De az ember sosem tud igazán felkészülni az elkerülhetetlenre. Nyugtalan vagyok. Mintha valamit nem mondtam volna el Egy levelet például be lehet fejezni, üdvözlet aláírás, dátum, de vannak végtelen fonalak, azokat csak elvágni lehet Hülyeségeket beszélek?

Károly Nem.

Erzsébet Megint csöngettek. Nincs kedvem kinyitni az ajtót. Nem azért. Nem tudom, ki találta ki az ajtócsengőt. Biztosan az is rég elment. Vagy elvitték. Neki már nem csenget senki. Csak az ő csengőjével riasztanak vagy zaklatnak másokat. Már nem irtózom az emberektől. Ha jól emlékszem, valamikor mi is emberek voltunk.

Károly Valamikor.

Erzsébet Úgy van. Egy nappal ezelőtt. Sőt, még reggel is. Aztán egy kapcsoló mindent megváltoztatott. A kölyökmacskák szeme jutott eszembe. Emlékszel Lajosék kölyökmacskáira?

Károly Emlékszem.

kgk5

Erzsébet A kölyökmacskák szeme más, mint az öreg macskáké. A kölyökmacskáknak gyerekszemük van. A gyerekszem pedig csak tükör. Csak kifelé néz, visszaveri a pillantást. Sima felületű, tiszta csodálkozás Az öreg macskák szeme mély kút. Elnyeli a tekintetet. Az öreg macskák szemében látszik, hogy fáradtak csodálkozni, és hogy mindent tudnak. Ha nem is mindent, de azt, hogy a látványokat melyik skatulyába helyezzék. Tudod, hogy a te szemed is öreg macskaszem?

Károly Lehet

Erzsébet A te pillantásod sem fedezi fel a világot, új dolgokat lát, de éppen csak tájékozódsz Miért változtál öreg macskává, Károly?

Károly Rossz szokás.

Erzsébet Így tanították az iskolában. A kismacskákból nagy macskák lesznek. És akiből nem lesz nagy macska, az megbukik.

Károly Megbüntetik.

Erzsébet Megint csöngettek. Ezek nem akarnak elmenni. Nem szeretnék a csengetésnek engedelmeskedni. Eddig, ha csöngettek, mindig fel kellett kelnem és ki kellett nyitnom az ajtót. Mintha elfogadnám, hogy automatának néznek. Megnyomnak egy gombot, és én automatikusan ugrom, és kinyitom az ajtót. Károly, én ma felfüggesztem ezt az automataságot. Mondd, Károly, miért van, hogy az öreg macskák szeme olyan, mintha mindent tudnának, mintha mindent értenének? Nem is tudnak mindent. Buták az öreg macskák. Az öreg macskák nagyon keveset tudnak.

Károly Lehet.

Erzsébet És mi van a csöngetéssel? Nem lehet többé kikapcsolni a csöngőket, és nem lehet érvényteleníteni a kapcsoló gombokat?

Károly Az ajtók amúgy is kinyílnak.

(lassan kinyílik az ajtó és óvatos kíváncsisággal bejönnek Kovács B. Lóriék)

KB Feltételezem, nem hallottátok a csöngetést.

KBné Pedig háromszor is csöngettünk.

KB Ugyanakkor az ajtó nem volt bezárva.

KBné Az én drága férjecském mindent észrevesz, mert ő figyel.

KB Ezt hagyjuk. Most nem rólunk van szó.

KBné Bocsáss meg, édesem, de nem feledkezhetünk meg a képességeidről. Észrevetted, hogy résnyire nyitva van az ajtó.

KB Bocsáss meg drágaságom, ezt bárki észrevehette volna.

KBné Ez csak feltételezés A tény az, hogy te észrevetted, és magabiztosan benyomtad az ajtót.

KB A harmadik csöngetés után, rés ide, rés oda, ez már teljesen természetes.

KBné Sőt, harmadszorra, drágám, emlékezz, egészen hosszan nyomtuk a gombot.

KB Mi a fene, mondtam magamban, ezek elmentek?

KBné Az én drágaságom, ez az okos Kovács Brüllhofer Lóri, fantasztikusan logikus. Tanulhattok tőle.

KB Már mondtam, hogy most nem rólunk van szó. Hanem, ahogy említettem, csöngettünk, és ti nem reagáltatok. Nem szóltatok, és nem tártátok ki az ajtót.

KBné Ha pedig harmadszorra is hiába csenget az ember, akkor már igazán illendő a kilinccsel próbálkozni.

KB Erre viszont én hívom fel a figyelmeteket, hogy ez a kis aranyos KBné, az én drágaságom, fantasztikusan tudja, mi illik és mi nem.

KBné Ó, ezt nem lehet tanulni. Ehhez érzék kell.

KB Halljátok? Minden szava arany Az érzékeny embernek vérében van az illem.

KBné Az illem is azt tanítja, és azt mondja a belső érzékenység is, hogy a harmadik csöngés után meg kell taszajtani az ajtót.

KB Vagy meg kell vizsgálni, nincs-e nyitva.

KBné Mert tudatosan viselkedünk. Kopogás, csöngetés, és ha válasz nincs, jön a taszajtás.

KB Figyelitek, milyen világos, milyen logikus? Ő mindig megtanulta a leckét, és ha tudni akarjátok, mindig pontosan elvégezte a házi feladatot Az én gyönyörűségem nemcsak okos, hanem érzékeny is.

KBné Fogd már be a szádat! Nem rólunk van szó.

KB Csak segíteni akartam.

kgk7

KBné Drágaságom, ne zavard össze a dolgokat. Tudjuk, milyen helyzetben vannak, és azt is tudjuk, mi milyen helyzetben vagyunk, (leül) Megengeded? A házban azt mondták, hogy itthon vagytok. Ha itthon vannak, gondoltam magamban, akkor nem tágítunk.

KB Halljátok, milyen |ól látja a dolgokat, milyen következetes? Vág az esze.

KBné Most fogd be a szádat, drágaságom. Tehát azt mondták a házban, hogy biztosan itthon vagytok, és ne adjuk fel. Zörgessünk addig, amíg ki nem nyitjátok az ajtót.

KB Mert a szomszédok gyűlölik egymást, és élvezik, ha a másik csapdába esik.

KBné Kedveském, mire célzol?

KB Ne haragudj, a szomszédnak fogalma sem lehetett, hogy mi kik vagyunk és mit akarunk. Ha jót akarok valakinek, nem biztatom, hogy törjön be más lakásába.

KBné Ez nagyon durva volt, Kovács Brüllhofer Lóri. Kérlek, vigyázz a nyelvedre.

KB Ne haragudj, már megbeszéltük: itt azt mondunk, amit akarunk, azt csinálunk, ami nekünk tetszik. Megállapítottuk, hogy ezek kiszolgáltatottak, nem?

KBné Ez ízléstelen volt. Amit egymás között beszélgetünk, nem tartozik másokra. Erzsébet, kedves, ugye nem haragszol?

Erzsébet Szó sincs róla. Csak folytassátok. Ahogy ízlésetek diktálja.

KBné Ti is úgy láttátok, hogy szépen kezdődött ez a nap?

Erzsébet Talán. Csak túl tisztán hallatszottak a dunai hajókürtök. Ha a távoli kürtök ilyen élesek, vihar közeleg.

KBné Lehet. Erre nem figyeltem.

Erzsébet A párás levegő jól szállítja a hangokat, de ahhoz, hogy a jelentőségüket megértsük vagy felfogjuk, kell egy kis érzékenység, és néhány fontos ismeret. Üzenet rejlik a hangban, de vajon mit üzennek, és kinek szól az az üzenet?

KB Nem tudom, mire céloz ezzel. Nem szeretem a mellébeszélést. Valaki, mondjuk Valaki, nevezzük Valakinek, szóval ez a valaki úgy érzi, hogy beérkezett, és kényelembe helyezi magát

KBné És kizárja azokat, akik nem érkeztek be.

KB Te is úgy látod, drágaságom, hogy ez előfordulhat?

KBné És elégedetten ül a maga megérkezésében, és azt hiszi, hogy így van rendben, ez a dolgok menete, azt hiszi, hogy így igazságos.

KB Azt gondolják, hogy a verseny lezárult és végleg eldőlt ki van fönn és ki van lenn.

KBné És arra nem számít, hogy az erőviszonyok időközben megváltoztak.

KB Azt hiszi, hogy véglegesítették ezt az állapotot, őt befogadták, a többit kitagadták, s az egészet szentesítették.

KBné Mulatságos, hogy mit képzelnek egyesek.

KB Úgy tűnik, mintha nem volnának normálisak.

KBné Mintha álmodoznának.

KB Mintha elszámították volna magukat.

KBné Hiszen akik lemaradtak, nem biztos, hogy ebbe belenyugodtak.

KB Miért nyugodtak volna bele?

KBné Hiszen a vesztesnek is megvannak a maga jogai.

KB És a jogokat érvényesíteni kell.

KBné És jogos a jogok érvényesítése.

KB És az okos vesztes megtalálja a módját, hogyan kell elbuktatni a vesztést.

KBné Mert a vesztest is fűti a saját igazsága, és az a mérhetetlen igazságtalanság, hogy őt lehagyták.

KB Nem lehet szemére vetni, hogy keresi az előrejutás módját.

KBné Hogy észnél van és tervet készít.

KB És lesi az alkalmat.

KBné És lecsap, ha jön az alkalom.

KB És ez természetes.

KBné Ezt nem vetheti senki a szemére.

kgk9

KB És akkor kiderül, hogy a beérkezés csak káprázat volt.

KBné Le kell repülni arról a polcocskáról, amelyre felkuporodtak.

KB El kell ismerni, hogy a másiknak is megvan a maga igazsága.

KBné És el kell fogadni, hogy elszámították magukat

KB Mert az a bizonyos vesztes nem is olyan ügyetlen és nem is olyan buta.

KBné És hipp-hopp vége a pünkösdi királyságnak.

KB Kiderül, hogy tévedtek.

KBné A vesztesek feltámadnak és elfújják az ő igazságukat.

KB Nyissz, végük van.

Erzsébet Károly, megmondanád, hogy ezek a kedves vendégeink miről beszélnek?

Károly Sportról beszélnek. Versenyfutásról.

Erzsébet De mi az, hogy végük van, meg igazság? Hogy kerül az ide?

Károly Egyszerű és természetes. Azt magyarázzák, milyen szép és igazságos a mi kivégeztetésünk.

3. jelenet

Erzsébet Olyan furcsa szúrós szaguk van ezeknek a Kovács Brüllhoferéknek. Megengeded, hogy szellőztessek?

Károly Meg.

Erzsébet (KBnéhoz fordulva csacsog) Drágám, ne haragudj, ma olyan rossz napom van. Ma mindenhez ragad valami. Ma mintha a fűszeres is vicsorgott volna, pedig talán mosolyogni akart. Késsel támadt a sajtra, a felvágottra, pedig amúgy nem is rossz ember. Délutánonként különben szelíden locsolja a kert végében rohadó komposztot. A kalauz is meredten nézte a rendőröket, akik vigyáztak, hogy zavartalanul zuhanjon rá a városra az északi szél, és hogy a muskátlik félelmükben ne remegjenek. A kóbor kutyák beletúrtak a szemetesvödrökbe, hátha megtalálják az áldozati csontot, vagy legalább a Tejútra vivő ösvényt. A napraforgó-földre gomolygó felhőkben szállt az emlékezés, megzavarta a körvonalakat és a visszahozhatatlan idő jeleit. A kapualjakban a világűr hontalanjai suttyomban árusították a túlvilágra is érvényes bérleteket, és a túlvilági okmányokért csak szerény e világi forintokat kértek. A gyönyörű eszmék, mikor gyakorlati megvalósulássá züllöttek, alig ismertek magukra. Tudod, hogy vannak ezek az egyszerű asszonyi dolgok, mikor a gondolatok elkalandoznak, pedig szeretném megtalálni a helyhez és hangulathoz illő poharakat. Nem számítottam rátok, így most újból nekiláthatok a válogatásnak. Károly, te számítottál Kovács Brüllhoferékre?

Károly Nem.

Erzsébet Válogassak nekik is poharakat?

Károly Válogass.

Erzsébet De én csak kettőnkre számítottam.

Károly Most négyen vagyunk.

Erzsébet Lehet, hogy elszámítottam magamat?

Károly A számításokba néha hiba csúszik.

Erzsébet Lehet, hogy nem is isznak.

Károly Lehet.

Erzsébet Abban is van valami gyönyörű, hogy a pontos számítások időnként tévesek.

Károly Véletlen.

Erzsébet Végzet

Károly Baleset.

Erzsébet Sors

KBné Jaj, ne vitatkozzatok! Tedd ki a poharakat, és kész.

Erzsébet Nem szeretném elsietni. Még ilyen helyzetben is utálom a kapkodást.

KBné Miféle kapkodásról beszélsz? Nektek nincs már semmi dolgotok.

Erzsébet De én még húznám az időt. Nincs kedvetek játszani valamit?

KB-ék (együtt) Nagyszerű. Imádok játszani.

KBné Maga is szeret játszani?

Károly Nem.

KBné Hallottad? Azt mondta: nem.

KB Hallottam. Azt mondta, nem.

KBné Fogd be a szádat, drágám. Ez az ember ilyen helyzetben képes kijelenteni, hogy nem!

KB De édesem, mi nem tehetünk semmit.

KBné Mondtam, hogy fogd be a szád. Sajnos az ember sokszor olyasmit tesz, amit nem szeret.

KB Már értem, már értem.

KBné Na végre.

KB Tetszik, nem tetszik, ellenvélemény törölve.

kgk12

4. jelenet

KBné (felcsattan) Fogd be a szád. Utálom az okoskodásodat. (Lassan a többiekhez fordul, kis szünet után mézédesen) Azért jól teszitek, ha odafigyeltek. Nagyon okos ember. (csacsogva) Szerintem itt az ideje, hogy elkezdjük a játékot. Nem gondolod, Erzsébet drágám? Van egy pazar javaslatom. Játék előtt kortyintsunk egyet. Hajtsuk fel ezt a kis italt. Annyira izgat engem. Mi ez tulajdonképpen? Az illata kellemes, és valamire emlékeztet.

KB Csakugyan, itt állnak a tele poharak, mi meg száraz torokkal csevegünk. (felemeli az egyik poharat) Egészségünkre! Miért nem mozdultok? Mi van veletek, kis halálraítéltek? Nem értékesek ezek az utolsó pillanatok?

KBné Imádom benned ezt a lendületet, ezt a tetterőt.

Erzsébet Ugye, minden játékban valaki győz?

KBné Természetesen. Mit kell ezt magyarázni? Valakinek győznie kell a játék végén.

KB Minden játék végén győznöm kell.

Erzsébet Azt javaslom, hogy csak a játék végén igyuk meg ezt az italt, mégpedig a győztes egészségére. Ellenkezésükkel nagyon megbántanának. Te mit javasolsz, Károly?

Károly (Egyenként hosszan mered a vendégekre. Szünet.) Nem bánom.

KBné (mézédesen Erzsébethez) Ahogy akarod, drágám. (nyersen felcsattanva) Tegye le Kovács Brüllhofer azt a poharat. Hallotta, hogy majd csak a győztes egészségére? Ilyen dolgokban a háziasszony szava dönt. Még akkor is, ha azt tökéletes hülyeségnek tartjuk. Tiszteljük az illendőséget.

KB Nem bánom. Kezdhetjük. Úgyis én fogok győzni.

KBné Miért? Miért nem győzhet Károly vagy Erzsébet vagy akár én?

KB Csak én győzhetek. Ha nem győznék, akkor valami tévedés volna, és ha újrajátsszuk, kiderül, mi volt a hiba.

Erzsébet Szeretem a jóslatokat. Sohasem válnak be, de azért szeretem hallgatni.

KB Károly szótlanul ül, azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Ugye, Károly, azt hiszed, hogy te vagy a világ közepe? Azt hiszed, hogy jobbra is, balra is ugyanakkora távolságra vannak az elérhetetlen mogyoróbokrok, és hogy előtted ugyanannyi ember játszik ipiapacsot, mint a hátad mögött. Károly azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Persze, ez nevetséges.

KBné Miért volna ez nevetséges?

KB Mert hamis Majd meglátjátok.

KBné Folytasd.

KB Erzsébet is azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Azt hiszi, hogy őelőtte ugyanannyi idő telt el, mint amennyi utána fog eltelni. Válaszoljon nekem, kedves és gyönyörű Erzsébet, ugyanannyi vagy nem?

Erzsébet Azt hiszem, ugyanannyi.

KB Akkor ezzel kész is vagyunk, mert ő is azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Persze, ő is téved.

KBné Ne nevess. És főleg ne ilyen hangon. Bánt, amikor ilyen hangosan nevetsz.

KB Most te következel.

KBné Tessék.

KB Te azt hiszed, hogy igazad van.

KBné Nem értem, hogy gondolod.

KB Mondjuk, esik az eső, és te kinézel az ablakon, és azt mondod, esik az eső. És egészen biztos vagy abban, hogy igazad van.

KBné Igen.

KB Na tessék. Megfogtalak. Mert akkor te is azt hiszed, hogy te vagy a világ közepe. Mert aki azt hiszi magáról, hogy igaza van, az azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Nevetséges.

KBné Kértelek már, hogy ne nevess így. Magyarázd meg, kérlek, hogy mi van ezzel a világ közepével, de ne nevess.

KB Nem hallod, hogy semmi vidámság nincs ebben a nevetésben?

KBné Milyen nevetés ez?

KB Győzelemittas. Ez az én győzelemittas nevetésem. Mert a világ közepe én vagyok.

KBné Na ne mondd.

Erzsébet Olyan furcsa így maga, kedves Kovács Brüllhofer, ezzel a furcsa kellemetlen hangú nevetéssel és a szúrós szagával. Nehéz elhinni, hogy maga a világ közepe.

KB Pedig ti mind nevetségesek vagytok, mikor azt hiszitek, hogy ti vagytok a világ közepe. Ti mind csak berendezések vagytok, bútorok, akiket hol ide raknak, hol oda, de a világ közepe én vagyok.

KBné Jól van, édesem. Nyugodj meg! Nincs semmi baj. Szépen eljátsszuk a játékunkat, aztán megisszuk azt a finomat, amit Erzsébet töltött nekünk, aztán hazamegyünk.

kgk2

Erzsébet Olyan nagy ez a világ és olyan sokféle. És Kovács Brüllhofer a közepe? Nem furcsa ez. Károly?

Károly Furcsa.

KB Ahol én lakom, ami az enyém, az helyén van, tehát én vagyok a világ közepe.

KBné Jól van, Kovács Brüllhofer. Hagyd már ezt a hülyeséget.

KB És amikor te mondtad, hogy a világ közepe vagy, az okos volt?

KBné Az más.

KB Haha, most rajtakaptalak. Most jól elszóltad magad. Azt mondtad, hogy az más. Átlátok rajtad. Abba belementél volna, hogy te vagy a világ közepe. Pedig ez nevetséges. A világ közepe én vagyok.

5. jelenet

Erzsébet Most hirtelen eszembe jutott. Magának ősgyík szaga van. Kovács Brüllhofer úr.

KBné Az nem lehet. Nagyon jól ismerem az anyósomat. Mondta volna.

Erzsébet Úgy örülök, hogy rájöttem. Persze a mi helyzetünkben nem illik örülni, de hát ez igazán kedves felfedezés. Az ősgyík kimászik a végtelen mocsárból, minden érzékszerve tompa és egyszerű, végigmászik egy nyugodt, lucskos és mocskos világon. Alig tud megkülönböztetni, a szaga fülledt és savanyú, mint a korhadó vízinövények, és fejében egyetlen gondolat van. Az, hogy ő a világ közepe.

KB Nagy fantaszta maga, drága és gyönyörű Erzsébet. Sajnos, ki kell józanítanom. Az őshüllőket a legutóbbi értekezleten egyhangú szavazással kitöröltük a fizetési listáról. Közösen és egyértelműen elhatároztuk, hogy őshüllők nincsenek és nem is voltak. A határozatot jegyzőkönyvbe foglaltuk és körpecséttel lepecsételtük.

KBné Most úgy csodállak. Erős vagy és hatalmas. Hogyhogy nem vitted többre?

Erzsébet Akkor a brontoszauruszok elvesztik állásukat, és a szabadalmi hivatalban a gépírókisasszonyok fekete x-ekkel átütögetik a számukat?

KB Úgy van, asszonyom. A kövületeket központilag érvénytelenítették. A fennálló státusokat átküldték a haszonügyi minisztériumba, és ott a gyökérféreg címszó alatt veszik katalógusba. A maradékot a kimerült bányákba küldték, gombatelepek alá trágyának. De magunk között elárulhatom, hogy az átminősítésük óta nem illik róluk beszélni.

Erzsébet De hát ez borzasztó. Nem fogják megbánni? Hiszen lucskosak lesznek a hegyek és a mezők, a szél akadálytalanul keresztülfut mindenen. És mi lesz a rendőrrel, aki múltkor még felesküdött rájuk?

KBné Ezen már nem lehet változtatni, és segíteni sem lehet. A rehabilitálás presztízsveszteséggel jár.

Erzsébet Drágám, érdekel az. amiről beszélünk?

Károly Nem.

Erzsébet Azt hiszem, ideje volna elkezdeni a játékot. Persze fogalmam sincs, melyiket.

KBné Attól félek, Károllyal csak barkochbát lehet látszani, mert túlságosan szűkszavú.

Erzsébet Szűkszavú? Nem vettem észre. Éppen annyit beszél, mint amennyit máskor szokott. Ugye, drágám?

Károly Igen.

KB A barkochba nem jó. Abban nem lehet győzni.

Erzsébet Akkor találják ki maguk, mit játsszunk. Nekem mindegy. Úgy émelyeg a gyomrom ettől a világtól, és közben attól is félek, hogy az egészet rendeletileg megszüntetik. Akkor aztán nem lesz semmi, csak egy nagy luk, és az ember még egy feketekávét sem ihat. Beszéljék meg, melyik játék legyen, amiben a végén valaki győz. Mi pedig elfogadjuk a határozatot. Ugye, Károly?

Károly El.

6. jelenet

KBné Kinn voltam a legutóbbi pam-pim bajnokságon. Óriási sportélményben volt részem. A magyar fiúk nagyszerűen küzdöttek, de hát nem jutottak fel az emelvényre. A végeredmény a lengyelek és az angolok között dőlt el.

Erzsébet Én is néztem a tévén, de nem értettem belőle semmit.

KBné Nem könnyű követni egy ilyen pam-pim küzdelmet, de ha az ember ismeri a szabályokat, nagyon élvezi.

KB A pam-pim játék a sakk és a kalapácsvetés között van. Sok ügyesség, lelemény és kitűnő tüdő kell hozzá.

Erzsébet Azt nem tudják véletlenül, hogy mit keresett ott a majom? Nagy felfordulás lett.

KBné Valaki bosszúból küldte be.

KB Egyes köröknek nagyon is jól jött volna, ha le tudják járatni a pam-pim játékot. Az aztán az ellenség malmára hajtotta volna a vizet.

Erzsébet Láttam, hogy a majom megfogta a bástyát vagy a lovat a nyelénél, már nem emlékszem pontosan, és egyetlen lendülettel átdobta a pálya másik oldalára. A közönség tombolt, és az is látszott a képernyőn, hogy az egyik néző lelkesedésében megette a kalapját. Persze lehet, hogy a kalap palacsintatésztából volt, de ezt a képernyőn nem láttuk tisztán. A filc vagy a nyúlszőr túlságosan száraz.

kgk4

KB Nana. Nem volt olyan nagy a meglepetés, és sokan átláttak a szitán Állítólag a kalapot is egy lefizetett ügynök ette, a kalap pedig, ahogy helyesen feltételezte, nem filcből volt. A tanúvallomásokból kitűnt, hogy milánói makaróniból készítették, igen ügyesen.

Erzsébet Szeretem a majmokat. Van bennük valami megnyerő őszinteség. Ennek a majomnak a tekintete is rokonszenves volt. Hasonlított az egyik régi osztályvezetőmre. Az is alacsony sorból küzdötte fel magát és esti tanfolyamokon szerezte meg a szükséges szakképesítéseket.

KBné A majom kétszer akkorát dobott, mint a világbajnok, de természetesen ezt az eredményt érvénytelenítették.

Erzsébet Miért?

KB Először is nem hivatalos úton került a dobókörbe. Másodszor mert ő specialista.

Erzsébet Csak nem?

KB Még mit nem! Azonnal kiutasították a pályáról.

Erzsébet Kár.

KBné Úgy kell neki.

KB Majd megtanulják.

Erzsébet Mégis ő volt a legerősebb.

KBné Ellátják a baját.

KB Úgy kell neki.

KBné Azért csodállak.

Erzsébet Miért?

KBné Hogy most, ebben a helyzetben is így tudsz csacsogni.

Erzsébet Helytelenül viselkednék? Mondd, Károly, helytelenül viselkedem?

Károly Nem.

Erzsébet Károly szerint teljesen normálisan viselkedem.

KBné Ne reménykedj. Bukott emberek vagytok, és senki sem fog rajtatok segíteni.

Erzsébet Ugye, Károly, ezt tudjuk?

Károly Igen.

KBné A férjem volt az, aki látta, mit csinált Károly. Ő volt az, aki feljelentette, és intézkedett a továbbiakról. Nem akarom, hogy ez meglepetésként érjen.

Erzsébet Nem lepődünk meg. Ugye, semmi meglepőt sem mondott?

Károly Nem.

Erzsébet Tudjuk, hogy ennek itt most vége, és hogy most valami más jön. Persze, nem tudom, hogy mit kell ilyenkor csinálni, és hogyan kell viselkedni. De mi ezt nem is erőltetjük. Most játszunk veletek, aztán megisszuk ezt az italt a győztes egészségére. Ti mondtátok.

KBné Ahogy akarjátok. Úgy látszik, nem tudjátok felfogni, hogy legyőzött emberek vagytok, és mi győztünk le benneteket. Nem baj. Előbb-utóbb rájöttök.

KB Mindent előkészítettem. Kockával dobunk, és végül a tip-top dönt.

KBné Ismeritek a szabályokat?

Károly Igen.

Erzsébet És ha valamit nem tudunk, segíteni fogtok, játék közben belejövünk.

KBné Olyan jól érzem most magamat, mint kislány koromban, amikor észrevettem az ajtórésen át, hogy Bognár Piroska végigöntötte a tintát az osztálykönyvön. Olyan csiklandós és izgalmas érzés volt. A tanárnő bejött és körülnézett. Tudtam, hogy az a kis mafla a kezemben van.

Erzsébet Aztán mi lett vele?

KBné Az már nem tartozik ide. Gyerekes kérdés.

kgk6

7. jelenet

KB Négy. Maga jön.

Erzsébet Tizennégy.

KB Nem lehet tizennégy. Annyi nincs.

Erzsébet Én sem tudtam, hogy van. Olvassa meg. Tizennégy.

KB Furcsa. Az van itt, hogy tizennégy. De az nem lehet. Mert annyi nincs.

KBné Ne vitatkozz, kérlek. Majd legközelebb neked is jobban megy. Most én jövök. Öt. Tudod, hogy gyűlöllek? Mindenkit gyűlölök, aki többet dob nálam.

KB Most Károly dob. Erre kíváncsi vagyok. Ejnye. Huszonhárom. Három, tíz, huszonhárom. Valami nincs rendben. Huszonhárom sincs Hogyan dobhatott Károly huszonhármat?

KBné Ez azért van, mert te mindig nagylelkű vagy. Aztán csodálkozol, ha kitolnak veled.

KB Nem érted. Ez a stílusom. Hagyom az embereket ugrálni, aztán lecsapok rájuk. Az emberem csak ugrál, ugrál, aztán akkor csapok le rá, amikor nem is gondolja. Ilyen vagyok én.

KBné Ilyen vagy.

KB Ez az én stílusom, és ilyen vagyok.

KBné Az emberek akkor is ugrálnak, ha te nem hagyod. Nem is tudod őket megakadályozni abban, hogy ugráljanak.

KB De tudnám, csak nem akarom.

KBné Nem tudnád. Azt csinálnak, amit akarnak Nem is törődnek veled.

KB Csak mondjad. Nem haragszom. Tudod, mi az a csapda?

KBné Nem csapda ez, Kovács Brülllhofer.

Erzsébet Mi történt? Vége a játéknak? Ki győzött?

KB Nem mondom meg.

KBné Maguk győztek. Mert ő mindig olyan jó. Meg nagylelkű. Aztán csodálkozik.

Erzsébet Akkor most örülni kell. Ugye, Károly drágám, most örülni kell, mert mi győztünk?

Károly Nem kötelező.

Erzsébet Mi, akik győztünk, örülünk, és ők, akik vesztettek, haragszanak.

Károly Nem számít.

Erzsébet Nem szeretek győzni.

KB Miért nem? Ez nagyképűség. Mindenki győzni akar és mindenki szeret győzni. Aki azt mondja, hogy nem szeret győzni, az nagyképű.

Erzsébet Mert mindenki utálja a győztest. Nem jó győzni.

KBné Semmi sem úgy sikerül, ahogy gondoltam. Menjünk innen. Rossz a halott embereket hallgatni. Semmi értelme, hogy idejöttünk. A halott emberek okoskodnak és értelmetlenségeket mondanak.

Erzsébet A győzelemnek van még egy fogyatékossága. Nem lehet megtartani. És a végén mindenképpen el kell bukni.

KB Azt javaslom, hogy nevessünk. Nem kell a dolgokat olyan komolyan venni. Ha már így van, fogadjuk el, ahogy van. Kár belőle cirkuszt csinálni.

KBné Jól van, Kovács Brüllhofer. Nem csalódtam benned.

Erzsébet Károly, megkérhetlek valamire?

Károly Tessék.

Erzsébet Vidd ki, légy szíves, Kovács Brüllhofer urat a fürdőszobába, és eressz a fejére egy kis hideg vizet.

KB Az a ti bajotok, hogy nem mertek mulatni. Féltek. Csak belül viháncoltok, de én halálra nevetem magam.

(Károly kiviszi Kovács Brüllhofert)

kgk8

8. jelenet

(Erzsébet és Kovács Brüllhoferné egyedül)

Erzsébet Szereted a sós kekszet? Sajtos rúd is van. Gyakran, amikor váratlan helyzetbe kerülök, nem tudom, hogyan kell viselkedni. Most is érzem, hogy van valami a levegőben, de képtelen vagyok megtalálni a hozzávaló hangot. Egyszer elment egy ismerősünk, és olvastam a búcsúlevelét. Hétköznapi volt és ostoba. Pedig fontos fordulat történt az életében. De ő a kivételes helyzetben is közönséges maradt. Szeretnék megszabadulni tőletek, de nincsenek ehhez alkalmas kifejezéseim.

KBné Sosem szerettelek, de mindig imponáltál. Neked könnyű volt, minden az öledbe hullott, nekem pedig mindenért meg kellett küzdenem. Úgy libegtél előttem, mintha ez neked mind kijárt volna. Legszívesebben megfognálak. Neked volt, és nekem nem volt. Gyűlölöm az igazságtalanságot.

Erzsébet Ó, majd meglátod, egyszer a gyűlölet is elveszti az értelmét, kopott lesz, mint egy lejárt villamosjegy. Az ember még tartogatja, mert benne maradt az öreg táskában, de ha rátalál, nem is emlékszik, merre ment vele. Sajnos, minden izgatószer egy idő múltán ízetlenné válik. A gyűlölet is. Iszol kávét?

KBné Iszom. Az újságot hordtam, és nagyon korán már ott álltam a mellékutcában, hogy megkapjam a csomagot. Egyszer, amikor befejeztem a munkát, láttam, amint borravalót adtál a taxisofőrnek. Az a dög, gondoltam magamban, borravalót ad a taxisofőrnek. Ugye, nem haragszol? Gyűlöltelek.

Erzsébet Cukrot nem tettem bele. Úgy ízesíted, ahogy gondolod. Múltkor elmentem a béna gyerekek intézete mellett. Ragyogó napsütés volt, fényfoltok táncoltak a kert pázsitján. A gyerekek mankóikat lóbálva bukdácsoltak a labda felé. Olyan szörnyű volt, úgy sírtam.

KBné Miért meséled ezt?

Erzsébet Fogalmam sincs. Pár nappal ezelőtt volt. Nem, pár hónappal ezelőtt. De most is magam előtt látom.

KBné És mi közöm nekem ehhez? Én arról beszéltem, hogy szegény voltam és toprongyos. Te gazdag voltál és ráztad a rongyot. Gyűlöltelek. Később is láttalak.

Erzsébet Egyszer véletlenül a vakokat is láttam labdázni. Az még borzasztóbb volt.

KBné A fonógyárban dolgoztam akkor. Fonónő voltam. Egy ronda alak, aki aztán csúnyán becsapott, moziba hívott. Egyetlen ruhámban a mozi előtt vártam. Olyan ócska ruha volt, hogy megborzadok, ha visszaemlékszem rá. Sokáig vártam, és akkor jöttél te. Szép voltál, egy fiú kísért. A ruhád is szép volt, és eltűntetek a mozi bejárata mögött. Már mindenki bement, én egyedül álltam. A fiú nem jött el, és mozijegyre nem volt pénzem.

Erzsébet A vakok mindig csörgős labdával játszottak. A labdán csörgő volt, és ők a hang után nyúltak. Az egyik vak fiú megfogta a labdát, és óvatosan a falhoz ment. Aztán a fal mellett megcsörgette. A többiek füleltek, és mikor meghallották a csörgést, nekiugrottak a falnak. Az az egy nevetett, a többiek pedig fejjel nekiugrottak a falnak.

KBné Te benn ültél a moziban, én pedig hiába várakoztam odakinn. Aztán hazamentem. Elhatároztam, hogy bosszút állok.

Erzsébet Nem az a felelős, aki az egészet kitalálta?

KBné Nem tudom, mire gondolsz.

Erzsébet Az egyik ember kicsi, a másik nagy Az egyik vak, a másik lát. Az egyik parancsol és a másik engedelmeskedik. Az egyik reszketve vár és reménykedik, a másik biztosan ül a nyeregben, és ítéletet mond. Ez mind felháborító és szörnyű. De mit akarsz tőlem? Nem én találtam ki.

kgk10

KBné Ki akarsz bújni. Megint elegánsan, egy szép hasonlattal a karodon ellibegnél. Most, amikor megfogtalak. Nem érdekelnek a vakok, és nem érdekelnek a mankós gyerekek. Téged akarlak lerántani oda, ahol én voltam, vagy még mélyebbre, és az utolsó morzsáig, az utolsó kortyig ki akarom élvezni ez a hintapalintát.

Erzsébet Késő.

KBné Miért lenne késő? Még nem vagyok olyan öreg. Ezért küzdöttem. Erre törekedtem, ezért tanultam és ezért szövetkeztem. Nekem nincs késő.

Erzsébet Ha a helyembe ülsz, téged fognak úgy gyűlölni, ahogy te engem gyűlöltél, vagy még jobban.

KBné Ki fog gyűlölni?

Erzsébet Akiknek valami nem sikerült.

KBné Nem érdekelnek. Csak nem képzeled, hogy megtorpanok. Éppen most?

Erzsébet Tessék, drágám. A bogarak idomításánál biztosra lehet menni. Ha kitesszük a mézet, jönnek a darazsak.

9. jelenet

(A két férfi visszajön)

KB Kitűnően érzem magam. Furcsa, hogy az embernek nincs semmi oka, és egyszerre bosszankodni kezd. Pedig minden úgy megy, mint a karikacsapás. Elégedettnek kellene lennie. De nem. Ő bosszankodik. Nevetséges. Okos emberek vagyunk, és tudjuk, hogy mit csinálunk. Megnyugodtam. Kitűnően érzem magam. Ti is jól elbeszélgettetek?

KBné Nagyon jól. Varrásról, főzésről, receptekről.

Erzsébet Uraim, parancsolnak feketét? Tessék. Itt a cukor. Jaj, az ablak. Légy

szíves, Károly, segíts becsukni az ablakot. Nézd, milyen szél söpör végig az utcán. Talán jó is. Nagyon fülledt volt már a levegő.

KB A szobából szeretem nézni a felhőszakadást. Mikor karikákat vernek az esőcseppek az aszfalton. És mindenki menekül a kapuk alá. Jó kis mulatság.

KBné Jaj, a dörgést nem szeretem. Kérlek, gyere el az ablaktól. Azt hallottam, veszélyes az ablakban állni, ha villámlik.

KB Hát nem angyal? Hogy aggódik értem. Igazi hitves. De nyugodj meg, tökéletes biztonságban vagyok. Nagyszerű látvány ez a cseppenként elinduló felhőszakadás. És nagyszerű az ember, aki házat épített és ablakot, aki a vizet megfékezte, és a leömlő áradatot a csatornarendszerbe irányította. Hát nem nagyszerű az ember?

Erzsébet Éppen a csatornák miatt?

KB Nem, nem. Ez csak véletlen, mert az esőt nézem. De hát ez a biztonság, ez a rend. A különben rendetlen és összevissza életnek ez a tudományos rendezettsége.

KBné Erről mindig olyan szépen beszél. Büszke az emberiség eredményeire. Ha erről van szó, csillog a szeme. Egyszerre költő lesz belőle. Poéta.

KB A patakok értelmetlen csörgedezéséből villamos áram lesz, és bekapcsolódik a termelésbe. Erőművek, közvilágítás, jól szervezett hivatalok, rendszeres orvosi ellátás. A menyét élete például bizonytalan.

KBné A menyét, ugye, olyan kis barna? Olyasmi, mint az egér. Nagyon undorító.

KB Ne aggódj édesem. A menyéteket a civilizált országokban csaknem teljesen kiirtották. A haszontalan állatok nemsokára csak rezervátumokban élnek. Különlegesség lesz, ami csak arra való, hogy nevessünk és a gyerekeinknek mutogassuk.

KBné Ne beszéljetek mindig az állatokról. Az a konyhára tartozik meg a szakácskönyvre. Meg legföljebb arra a pár szakemberre, akinek az a dolga. A cirkuszi idomító sem viszi haza és fekteti az ágyába a krokodilokat. Beszéljetek valami szépről. Egy felvonulásról, vagy egy háztartási berendezésről.

KB Úgy látszik, drágám, nem fogod föl, hogy milyen nagy jelentőségű ez a menyét-dolog. Kártékony. Érted, mi az? Ami az emberre és az ember gazdaságára nem hasznos.

Erzsébet Nézzétek. Most már ömlik az eső. És igaza van Kovács Brüllhofer úrnak, a víz szabályosan hömpölyög végig a járda mellett, és előírásos örvényekben zuhog a sarki lefolyókba.

p1

10. jelenet

KBné Azt hiszem, itt már nincs semmi dolgunk. Sajnálom. Nem sikerült olyan csattanósan ez a búcsúzás, és nem is érzek semmi különösebb elégtételt. Menjünk, Kovács Brüllhofer.

KB Nem tudom, miért mondod ezt. Én nagyon is emelkedett hangulatban vagyok. Azt hiszem, kedvesek voltunk. A bukott emberek megköszönhetik, hogy ilyen kedvesek voltunk. Utánunk jön a légycsapó. Játszottunk és döngicséltünk.

Erzsébet Valóban itt az ideje, hogy magunkra hagyjanak. Mire leérnek, az eső is alábbhagy. Legjobb, ha páronként ünnepelünk.

KB Nem ittuk meg az italt, amit kitöltött.

Erzsébet Bocsásson meg. Ha ragaszkodik hozzá. De vigyázzon, mert ez méreg.

KB Imádom a mérget. Persze nem nyakló nélkül, és kizárólag törvényes keretek között. Azt hiszem, illik ez a méregerős ital ehhez a befejezéshez.

KBné Egy pillanat. Mi van a pozitív hőssel? Az ügyeletes gépkocsi pár pillanat múlva megáll a sarkon. Itt egymásra meredünk, odakinn ünnepélyesen dobolnak az esőcseppek. És pozitív hős nélkül megy végbe az egész parádé?

KB Ha pozitív hősről van szó, az csak én lehetek. Én vagyok az igazság és a jog helyi képviselője. Ha még ehhez hozzászámítjuk egyéni tulajdonságaimat, azt hiszem, semmi sem hiányzik.

KBné Tetű vagy, Kovács Brüllhofer. Közönséges élősdi, akit köznyelven tetűnek neveznek.

KB De drágám, félreismersz.

KBné Nem ismerlek félre és megbecsüllek. Mert ebben az állatkertben szükség van rád.

KB Merész vagy. Sokat megengedsz magadnak. Hát ki itt a pozitív hős? Talán Károly? Ez a bukott menyét? Aki fejjel rohant a falnak?

KBné Nem. Károly sem jó. Ismeretlenül küszködött, és jelentéktelenül fog eltűnni a süllyesztőben. Közönséges, kicsi, mint egy napihír.

KB Na látod. Akkor kicsoda? Talán Erzsébet?

KBné Képtelenség. Ő csak szép hasonlatokat mondogatva sétál, amerre viszik, és ha eljön a bukás ideje, nem bukott hős lesz, hanem áldozat.

KB Akkor nem marad más, mint te.

KBné Én lennék a legalkalmasabb, de mégse megy. Túlságosan személyes ügyem volt az egész.

KB És te, Károly, nem szólsz egy szót sem?

Károly Egészségükre.

KBné Ez az egész? Maga olyan lehetetlen alak, kedves Károly. Egyszer botrányos, egyszer nevetséges. Szinte sajnálom. Egészségükre. Azt hiszem, többet nem találkozunk.

KB Mi volt ez? Erős, és olyan különös íze van. Nem ismerem. Mi volt ez?

Erzsébet Méreg.

KB Magával nem lehet komolyan beszélni. Mindig álmodozik és képekben beszél.

Erzsébet Menjen, mert lejárt az idő.

KB Szépen mondja ezeket a zagyvaságokat, asszonyom, tulajdonképpen élvezettel hallgatom, és hogy győztes tánclépésben távozzunk, itt az alkalom.

(Kovács Brüllhoferék kitáncolnak)

p2

11. jelenet

Erzsébet Most odatoljuk a széket az ablak elé, és nézzük, hogyan áll el az eső, és hogyan szakadnak meg a felhők. Lehet, hogy meglátjuk az eget?

Károly Nem valószínű

Erzsébet Most megmondhatod. Buta voltam?

Károly Mikor?

Erzsébet Mindig.

Károly Lehet, hogy buta voltál, de itt senki sem lehet okos.

Erzsébet Akkor jó. És te is sok butaságot csináltál már, ugye?

Károly Sokat.

Erzsébet Nem érzel valami különös izgalmat? Mintha hosszú utazás kezdődne. Mintha a helyre szóló jegyet már régóta a fiókban őrizgetnénk. Oda megyünk, ahol még sohasem voltunk. Mikor veszítjük el az eszméletünket?

Károly Két perc múlva.

Erzsébet És eddig hány percet éltünk?

Károly Azt ennyi idő alatt nem tudom kiszámítani.

Erzsébet Valamikor kérdezgettelek, hogy mi lesz velünk a halál után. És mindig azt szerettem volna hallani tőled, hogy sohasem kell egymástól elszakadnunk. Te csak annyit mondtál, hogy megszűnik az izgalom. Engedelmeskedünk a törvényeknek, a nehézkedésnek és a sugárzásoknak. Most is így gondolod?

Károly Így.

Erzsébet Nem értem. Most még gyorsan meg kell magyaráznod.

Károly Magam sem értem.

Erzsébet Nem bántad meg, ugye?

Károly Nem.

Erzsébet Nem szabad megbánnod, mert már úgy beleéltem magam, és nincs visszaút. Megmondod, miért tetted?

Károly Mit?

Erzsébet Azt, ami idevitt minket. Ami kényszerített.

Károly Közönséges eset. Rossz helyen mentem át az úttesten. Rossz gombot nyomtam meg, rossz ajtót nyitottam ki, rossz vezetéket fogtam meg.

Erzsébet Elálmosodtam. Az eső nem akar elállni. Sajnálom, hogy nem szakad meg a felhő és nem tudok többé mögéje látni.

(Lassan elsötétedik a szoba és az állandóan pergő esőzajban lépések hangja közeledik)

kép | adobe.com