Judit megfesti a pirosat
A hidegtál rongyai
– dióbél és diéta után –,
lógó disznófülek,
cakkos sonkaszeletek,
malacvisítás és
kocsonyába dermedt lábak között
üvegházi vörösbegy,
földi paradicsom.
A reggeli napóra nyelve
végigkúszik az asztalon –
paradicsommadár rebben fel,
rikoltások és vörös villanások
a konyhai gőzben,
barokk mulatság a tányéron.
Fénybe tartasz egy szelet húst,
„disznószárny”, mondod,
halványpiros árnyéka
belefagy a tányérba,
A nap a gang fölé ér,
a reggeli romjai
– zsír, kosztümök, vér –
összecsúsznak, kezdenek
egymásba omlani.